osztálytalálkozó

Bizony, ez is elérkezett.... Az 5 éves érettségi osztálytalálkozó... És mindamellett, hogy ez sziven üt, be kell látnom, hogy nem is vagyok formában. Márpedig amilyen kedves osztály mi voltunk, én nem akarok beszólási alapot nyújtani, úgyhogy mivel hétfő van, és amúgy is itthon punnyadok a szakdoga miatt, kerestem magamnak egy szimpatikus 12 hetes edzéstervet, ami csodát nem ígér, de aszongya legalább a közérzetem jobb lesz és majd meglátom, lesz eredménye is. Nekem ez elég, mert már most fáj a kis popim :D Szóval Harcra fel, akarok menni lájtosan futni, de inkább gyors gyalogolni, és lehet, de hangsúlyozom lehet, hogy elmerészkedek az uszodába is :D

Jah, és Erát fel kell hívnom, mert ez a Zumba Fitness felkeltette érdeklődésemet. :D

bevezetés 1.0

4 oldal, 7239 karakter, bevezetés 1.0 és útban a problémafelvetés felé... :D most már csak meg kéne néznem, hogy kell szakdogát írni, de ez fog most eljönni. :)

szakdoga - bevezetés

Hölgyeim és Uraim, Kedves Olvasók!

Örömteli bejelenteni valóm van: Nem hogy megtörtént szakdoga ügyben az első leütés, de már fél oldalt írtam, ami mindösszesen már 1581 karaktert magában foglal, szóköz nélkül. :D Persze ez még csak a bevezetés, mert még csütörtökön mehetek konzultálni, ahol még pontosítjuk a szakdoga tervezetet... Nem teljesen értem mit pontosítunk rajt, de max. viszem magammal a bevezetőt és elolvastatom azt is. :) Hátha jó lesz.

Szóval eddig sem féltem tőle, hogy nem lesz meg a min. 75ezer karakter, eztán sem teszem :D (inkább arra kell majd vigyázni, hogy a 150ezerbe beleférjek XD)

Nah megyek folytatni.... :)

integrált

Mesi kedvéért.

Szóval a vizsga jól ment, kihúztam a siket szülők gyermekét integráljuk témakört, nagyi halló, velük él, mit tennék, mit mondanék a szülőknek, mit csinálnék az integrációban.
Ötös lett a felelet, de mivel tegnap vittem be neki a hospinaplókat meg az óratervet Lilkával, ezért még nem írta be, mert azt előbb elolvassa. Így jegy majd csütörtökön.

De legalább kompetensebbnek érzem magam integráció ügyben, mint eddig. :D

Úrrá lettem a káoszon

Igen, igen. Végre. Elpakoltam a könyveket, amik  már nem kellenek ebben a vizsgaidőszakban, elraktam a kb 2 hete kimosott és összehajtogatott maradék ruhákat (azért maradék, mert megint a fotelből öltözködést űztem master fokon...), összeszedtem, kilapítottam és kidobtam az üres ásványvizes palackokat (az egész karton itt volt...), elfeleztem a sötét mosni valót, és a fele már a mosógépben kergetőzik, összeszedtem és a helyükre raktam Malacka jegyzeteit is, nagyjából egybe vannak a szakdogámhoz a dolgok, éssssss (dobpergés) rendet tettem az asztalomon. Persze motiváló az, hogy addig se kell integráltra tanulni, de mit tegyek, nem rajondok azért a tantárgyért, és az utolsó vizsga, és bla bla bla...

De többek között azért raktam rendet az asztalon, hogy odaférjek, és tudjak jegyzetelni, szóval most baromi büszke vagyok magamra :D

Zsófinéninél

Reggel bementem Zsófi nénivel a Szent Imrébe. Regisztrálás, ruhatár (mert itt kérem du. 2-ig olyan is van...), aztán fel. 3. emelet. Kicsi várás, Zsófi néni orrot néz, fület néz, elővesz egy gigantikus hangvillát, hallásvizsgál (ismerjük a a hangvillavizsgálatokat, csak rég elfelejtettük őket :D), majd közli: takonyfül. Kössz. :D Aztán csacsogunk a nagyobb nyirokcsomókról, a torok fájásról, és fura dolgokról, amik az orromból jöttek. Aztán mivel a fogamból indult a dolog, a biztonság kedvéért elküld röntgenre, de a lukak légtartóak, szóval nincs nagy gáz.

Lórúgás antibiotikum, de megdumáltam vele, hogy véletlen se augmentin, mert nem vagyunk barátok, vettem normaflore-t mellé, megelőzésképp, napi 2 cataflame 3 napig, orrcsepp... kutyulós, este megyek érte a patikába. Jah, meg gondoltam felturbózom magam a köv. félévre, szóval velem jött egy 30-as Supradyn, attól mindig feltöltődök.

Nah most Nancy, utána szakdoga meg hétfőre tanulás... :)

irány Zsófinéni

avagy a fül-orr-gége matarász... Amúgy imádom a nénit, szóval félre ne értse senki, addig van jó világ amíg ő rendel. Hihetetlen forma a néni, nem lehet nem imádni! :) Ma beszéltem vele, mert ez már nem olyan vicces. Csütörtökön megyek be vele, és megnézzük hol mi a helyzet.

Főleg, hogy tegnap már csak Alienek potyogtak a kis nózimból. :( Ma már a gyomrom fájt a köhögéstől, és nem mertem enni csak alig, mert félek a rókáktól. És a 38 sem 38 már, hanem 38,2....

Úgyhogy csütörtök reggel, megyek a Szent Imrébe Zsófinénivel...

Mazoizmus 2011 - avagy fogzás majdnem felnőtt módra...

Nos, aki az elmúlt pár napban beszélt velem, az tudja mi a helyzet, aki nem, az pedig kap egy kis ízelítőt.

Mindenki tudja, hogy jön a negyedik bölcsességfogam is. Hállelújá... Az első még az első anatómia vizsgám előtt nem sokkal kezdte a mocorgást, a második a második anatómia vizsgánál. Utána már csak fejlődéstan volt Buday bácsinál, így a fogak azt mondták ez smafu. De később jött a hallás anatómiája, és utána a harmadik bölcs fog is helyet követelt magának. Mindezzel semmi bajom nem volt, mert nem volt kellemes, volt egy-egy lázas napom mindegyikkel,aztán viszonylag csöndben gyötörtek tovább. Leginkább időszakosan, de lassan. Mármint retardáltak voltak a kicsikék, és azok is maradtak hál'istennek. Szóval szépen lassan nyomultak előre miután áttörték az ínyem, nem voltak csúnya, rossz, gonosz fogak, akik addig kínozzák az embert, amíg végső elkeseredésében fogorvosért kiált... Kedves, aranyos fogak voltak, akik bár kicsit néha odapörköltek, de harmonikus szimbiózisban voltak képesek együtt élni a többiekkel, és az állkapcsommal.  Nah jó, az első kicsit rakoncátlankodott, feszegette a határokat, de hamar rájött, hogy hol vannak azok a bizonyos határok, és asszimilálódott.

Ám eljött a tavaly nem is tudom, talán augusztusban, amikor észrevettem, hogy mintha a negyedik kis bölcselet helyén is kezdene megkeményedni az íny. A felnőtt kori fogzásról persze tudjuk, hogy azért kedvence mindenkinek, mert a testileg felnőttek testileg felnőtt ínye sokkal keményebb, és sokkal nehezebb áttörni...
Így testileg felnőtt agyammal gondoltam segítek neki, nyomogattam, masszírozgattam, egyszóval piszkálgattam, hogy a kis csücsök hamarabb kezdje meg az ínyt. Nem mondom, hogy hiba volt, de!...

Ahogy teltek múltak a hetek, hónapok, ez a kis piszok rohamtempóban nőtt. hetekig csak azt éreztem, hogy tolja össze a fogaimat. Ezt alapvetően azért nem úgy kell elképzelni, hogy, mint a Szegedi gyors a sorompónál ragadt autót szépen helyire tette, csak olyan kis alattomos módon. De szerencsére nagy kárt nem csinált, csak minimálissal volt kevesebb helye, mint helyigénye. Szóval kialakította magának a helyet igény szerint, és nőtt. És csak nőtt és nőtt. És október környékén begyulladt, de úgy, hogy megint 2 nap láz, 38 fok fölött... Aztán decemberben megint.

Akkor már sejtettem, hogy ez a sötét nagy úr, és mind közül a leggonoszabb... A legjobb rész volt, amikor még csak félig volt kint. Éjszakánként visszatapadt rá az így, de persze ami napközben ételmaradék véletlen bejutott az íny és a fok közé, az ott maradt, és persze éjszaka jól begyulladt. Másnap kínszenvedés a rágás, de nem baj kell, hogy kopjon róla az így , persze a letapadt rész megint feljött, és így tovább, és így tovább.

Persze ez nem volt elég sötét gyermekemnek, eljött a január 5.-e. És az azóta eltelt x nap. Ötödike óta minden nap láz, de nem durva, csak jelzés értékű. 38 foknál egy tizeddel sem feljebb. A fejem? Mintha egy tetves bukósisak vagy nem is olyan asztronauta sisak lenne rajt... Nem hallok rendesen, a szociális hallásküszöböt (30dB) súrolom, szájról olvasok, minden ugyanolyan hangos. De minden, értsd: a mikró, a háztartási gépek, a tv, az emberi beszéd, minden egy tartományban mozog, és konkrétan koktélpartysüket vagyok. Ha nem olvasok szájról, akkor nem értem meg mit mondanak nekem az emberek, ha háttérzaj van... Nice mi? Nem ez a legnájszabb... Bár hál istennek a gonosz kis dög (ez a fogam lenne) volt annyira humánus, hogy legalább a fejem nem fáj ezen anatómiai csatatér kellők közepén, de a torkom majd ki rohad, és hogy milyen új életek laknak az orromban, azt is hagyjuk. Jó hír mondjuk, hogy előbb utóbb mind kijönnek, szóval csak mint motelt használják a légzőszervem... Persze a folyamatos orrfújástól ki vagyok száradva, de inni nehéz, mert fáj a torkom és a nyelés. :D Milyen jó nekem nem? Jah, és köhögök is... Nem elég, hogy reggelente zöld ízűt köhögök, de napközben is a sárga íz kínoz... De legalább felszakad és nem az a mocsok száraz köhögés, amitől viszont jön Vuk :D EZ a pozitív oldala a dolognak.

Meg azt is köszi, te gonosz kis szörnyeteg, hogy megvártad azt az időszakot, amikor nem kell így vizsgázni, meg sehova se menni. És a tegnap esti pálinkától egész kevésbé fáj a torkom.
Viszont ma meguntam a világom hatalmának átvevésére tett kísérleteit a gonosz bölcsnek! Megtámadtam. Végre megint hosszú a körmöm... Igen, igen, fegyverként is használható. És ami a legnagyobb előnye: elég éled, de nem fém, és így nem sérti meg a fogzománcot. De a halott ínyre végső csapást tud mérni!

MUHHHHAAHAHAHHAHA!!!!! :D

Ahogy Gyöngyike fogalmazott egyszer régen a blogjában, BEHÓDOLT GONOSZ TUDATOMNAK! ÉN VOLTAM A GONOSZABB, nem a gonosz bölcs. Szolid 5-10 perces körmönfont kínzással megszabadultunk a felesleges ínydarabtól ami lifegett, és folyton bajt csinált. Persze cserébe dőlt a vér a számból, amit svédcsepp helyi alkalmazásával próbáltam orvosolni, ami nem ment. Aztán megkérdeztem anyát, hogy mégis mit, mondta sózzam be (anyának minden felületi sérülésre a só a megoldás, szerintem ha valaki a közelében levágná az ujját, a helyét is abba mártaná... értem, hogy összehúzza az ereket, meg minden, de pelus is kell hozzá...). Mivel a sózásnak én max. az ételek mentén vagyok híve, hát más eszközt választottam. jött a fogmosás, mentolos fogkrém, majd parodontax, hogy azért a megmaradt ínyt védjük egy kissé. Nem vagyok én magam ellensége! Utána szájvíz. Ez addig maradt a kis számban, amíg már minden zsibbadt tőle, szóval akkor úgy gondoltam, elég lesz. Aztán még egy tantum verdés  torok száj és mit tudom én mi fertőtlenítő cukorka bónuszba, szóval a számnál sterilebb emberi hely jelen pillanatban nincs a világon. :D A vérzés is elállt. :D Ki gondolta volna...

Mielőtt bárki megkérdezné, de eszembe jutott elmenni a fogorvoshoz, de 1. utálom a fogorvosokat. 2. amíg be van gyulladva nem tud vele mit kezdeni, mert az érzéstelenítő nem hat úgy, meg nem tudom én még mi a kifogás. 3. Mire elmúlik a gyulladás eljutok a fogdoktorhoz, addigra én is megoldottam a problémát.

Szóval ujjakat össze, és mindenki szorítson velem, hogy ez a megmérettetés többször ne legyen szükséges, és most már ne gyulladjon be a gonoszgombóc többet. :)

(És mindezt a kálváriát úgy, hogy apának egy bölcsesség foga sincs, anyunak is valami minimális, ha egyáltalán van, de lehet neki sincs...)

Minden amit mond, felhasználható ön ellen...

Ma voltam vizsgázni... A nénit akinél ezt tettük, eddig sem szerettem, de ma sem nyerte el a szívem egyik csücskét sem, de még a peremét sem...
Félreértelmeztem a kapott feladatot, mert azt mondta dolgozzunk ki egy tételt. Nálam a tétel kidolgozás vázlatos, hacsak nem egy könyvből írom ki, mert akkor vannak egész mondatok, úgy egyszerűbb. Meg újrapapírra nyomtam, mert volt a nyomtatóban és utána vettem észre, és bevallom nem akartam újra kinyomtatni, mert napelemből gyártom se a papírt, se a festéket. Mondhatni környezettudatosan gondolkodom...

Szóval húztam, persze pályaorientáció, amivel nincsen semmi gond. Egész kellemes kis tétel, van hozzá tanterv. Mondanom sem kell, hogy még vagy 2 másik tanterv meg van 2 másik tételhez, és mindegyikben vannak hasonló nevű tantárgyak... Én megkérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy legalább a tanterves papírt megkapjam, mert simán összekeverem az órák megnevezését. A papírt készségesen megkaptam. Utána elmondtam mindent tetves órát, hogy heti hány órában, meg mit csinálnak, miért fontos, hogyan csinálják. Utána még egy kis pályaorientációs maszlagot is hozzátettem a másik tételből... A néni 1 azaz egy darab kérdést fűzött hozzá a hallottakhoz... Persze aztán szurkálódva megjegyezte, hogy olyan szépen elmondtam, de mi lett volna, ha nem adja oda a lapot?! Gondoltam magamban, hogy akkor mi a hintaló lábáért adtad oda, ugyan mondd már meg! Persze kedvesen csak annyit mondtam, hogy mivel másik tantervek is benne voltak a felkészülésben, ezért nagy valószínűséggel összekevertem volna a dolgokat, de nem biztos. (Azért kössz a kedvességet...)

Aztán jött a fekete-leves. Kezdtük ott, hogy neki már vagy 50 hallgató megfordult a keze alatt és én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerült felfognia, hogy az elejtett félmondataival mit akar látni. Persze voltam minden. Igénytelen, meg összecsapott, de azért ő látja, hogy milyen jól jegyzeteltem, és hogy figyeltem rá az órákon, szóval amúgy tök jó, de nem összefüggő szövegként van megfogalmazva, és ő ezzel így nem tud mit kezdeni. (Sokáig azon gondolkoztam megaláztatásom hanyadik percében fogja beközölni, hogy minden amit csináltam szutyok, és ezt nem hajlandó elfogadni, és jöjjek újra... - szerencséjére nem tette meg.) És különben is, mi az, hogy újrapapír, hogy lehet valamit így kiadni a kezemből, és én lennék legjobban felháborodva, ha az általam tanított gyerekek így adnának be valamit. (Itt csendben, halkan, zárójelben jegyezném meg, hogy sem a halmozottan fogyik, sem a nagyothallók valószínűleg sose fognak nekem nyomtatott dolgozatokat beadni... de ha mégis akkor küldök egy adag bonbont a néninek...) Persze ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Mert mint utóbb rájöttem, ha mindent tökéletesen megcsináltam volna se kaphattam volna meg az ötöst, pusztán nevelési célzattal.

Ugyanis. Még annó, amikor minden beadandót meg kellett írni, pont kérdezte a néni, hogy mi a túró bajunk van, miért vagyunk olyanok, mint a moslék. Persze senki nem válaszolt semmit, és a kb. 10. JUHÚÚÚÚÚÚ! felkiáltása után már ideges voltam, és kiszakadt belőlem, hogy mindent most csinálunk, meg szakdoga, meg mittom én. És igen, szidtam a rendszert. Mert más szakokon ilyenkor már mindenki a szakdogáját írja, én vizsgázik még egy pár tárgyból. Mi meg semmi mást nem csináltunk még, mint beadandót írtunk és vizsgáztunk.

Itt szeretném kiemelni, hogy soha nem szidtam a tanáraimat, mert mindannyiukat nagyra tartom, és tisztelem! Lehet, hogy nem értek egyet mindig a módszereikkel, és van amit nem értek, hogy miért úgy van, ahogy, de ez nem a tanáraimnak a szidása. A rendszerrel cserébe van bajom. De mivel a mi évfolyamunk mindig kísérleti volt, ezért mindig is volt bajom vele, és mindig is lesz, azt hiszem.

Szóval az erkölcsi példállódzás a mai nap folyamán: Mit gondolok én, nem szidhatom a tanáraimat, mert negyed annyit sem tudok mint ők, és nekem komoly személyiségbeli gondjaim vannak, mert jó-jó, hogy valaki így odateszi magát, dehát ez mégiscsak nem kívánatos dolog, mert majd amikor dolgozni fogok, és be kell illeszkedni, akkor majd mennyire meg fogok lepődni, mert nem kell az első évben megváltani a világot, mert akkor még csak kussolni kell és pislogni, mint hal a szatyorban, és figyelni meg tanulni, és majd utána lehet csak a személyiséget kibontakoztatni. (Jelentem, jó ideje nincsenek világmegváltó gondolataim, se az első, se az utána következő 40 évre... sikerült kinevelni ezt is belőlem...) Persze ő nem azt mondja, hogy homogenizálódjak, mert egy társaság attól jó, ha színes, de a konklúzió mégiscsak az, hogy fogjam már be a pofámat és tűrjek csendben. Nah ez az, amit én nem szoktam, pláne, ha valaki megkérdezi, hogy mi a bajom.... Mert amúgy ő látja, hogy nagyon okos vagyok, és van ott ész, és precíz is vagyok, (itt valahogy nem érvényesült a 3 jót és egy rosszat mondunk elve...) de ilyen személyiséggel hát ez mind hiába. Mert bezzeg ő. Mert ő neki is volt 3 ilyen kolleginája és hát abból 2-t sikerült megnevelnie, de sajnos a harmadikat el kellett küldeni, mert nem tudott mit kezdeni vele (= nem volt hajlandó behódolni, hát ő az igazgató, gyorsan kirúgta... ez nem gond az én szemszögemből, mert előbb megyek a mekibe dolgozni és mosom ki a sültkrumpliszagot a hajamból naponta, minthogy a halmiknál dolgozzak....).

Persze vannak dolgok amiket nem értek. Többek között hogy jön ő ahhoz, hogy a személyiségemet firtassa? Mert ha olyan tenné ezt aki kezdetektől velem van és tanít, azt mondom, hogy oké. De nem látott belőlem sokat, heti max 2 órát, ha meg volt a heti, mert utáltam az óráit, sose beszéltem vele külön semmiről (igényem sem volt rá sok...), nem látott tanítani, nem látott másokkal. Cseppet sem mondható komplexnek a pedagógiai megfigyelése... Tudom, hogy én vagyok a hüle, hogy felhúzom magam ezen, csak utálom, amikor valaki úgy tör pálcát felettem, hogy nem is ismer! És igenis, az érdekeimet én tudom a legjobban megvédeni, és meg is fogom tenni. És az egyenlőség elvét vallom, és nem fogok behódolni senkinek, csak ha úgy vélem, hogy az az előmenetelem tekintetében fejlesztő hatású! Bocs. Ilyen elszúrt személyiség vagyok, de azt hiszem ez sajnos már nem fog változni!


Amúgy ahogy gondolkoztam, ebben a félévben csak azoktól kaptam ilyen és ehhez kapcsolatos kritikákat, akik most ismertek meg. Érdekes, hogy aki összességében látja a kis útvonalamat, nem piszkál fölöslegesen, hogy túl katonás vagyok, vagy túl erős egyéniség, és társaik...

Sajnálom, de az a rossz hírem van mindenkinek, hogy ez nem fog változni! :)