2011. április 26., kedd

Szussz...

Csak egy szusszanásnyi idő van. De 3 hónapja folyamatosan. Szóval ezért van az, hogy semmi időm nincs írni. Pedig élmény az lenne, és le is kéne őket írni, de amikor 6kor kelek, 8tól az oviban vagyok, vagy ott vagyok 3ig, vagy van annyi időm, hogy Balázsékhoz ledobjam a cuccom, és utána menjek hivatalosan bébiszitterkedni. A csajok (Lilla 6 éves, Nóri 2,5) jófejek, imádom őket, bár éppen még vívjuk a magunk kis csatáit, és ezt majd kezdhetem előröl, mert lassan 2 hete nem láttam őket... Nah, amikor náluk végzek, vagyis anya hazaesik a melóból, szegény hulla fáradtan, akkor kicsit még megvacsizunk, anya lelkét is leápolom, szóval kb. 8 óra mire hazaérek... Ez ugye eddig azért volt nagyon jó, mert utána kezdtem el készülni a másnapi óráimra. Vagyis 3 óraterv és minden megvalósítandó vacak hozzájuk... Színezés, vágás, tépés, ragasztás, rajzolás, ötletelés, agybaj kapás... Aztán 11-éjfél fele bedőlés az ágyba...

Most annyiban módosul a dolog, hogy május 2;3;4;6;9 a maradék gyakorlati napom a Heim Pál Gyermekkórházban, valamint a SOTÉn. Utána lányok. Utána nyugi és lányok.

De pontosítok, mert ez így nem kerek. Szóval május 16-án védem a szakdogám. Mivel én küzdöttem ki magamból azt a 100 oldalt, nem hinném, hogy gondot okozna megvédeni... Aztán 26-án felvételi. Mert nekem sose elég a jóból, még 1,5 évet lehúznék a Bárczin, valamit tanulva a rehabilitációról.... Oda el kéne olvasni egy 320 oldalas könyvet, plusz még  200 oldalnyi szösszenetet.

És a legjobb rész itt jön: május 28-án van az utolsó nyelvvizsga, amit még elfogadnak az idei diploma kézhez kapási ügyben... Ergo: 28-án nyelvvizsgázok... khm... hogy is mondjam? Feszített a munka tempó, még mindig. Vettem 2 könyvet, telces nyelvvizsga felkészítős, meg nyomom az angol filmeket minden nap, hogy szokja a fülem az english-t.

És akkor még csavarok egyet a sztorin, mert ha ez még mind nem lenne elég, akkor közben a a tetves rohadt portfóliót is csinálni kell, ami azt jelenti, hogy a 2 hónap alatt megírt összes óratervem, az azokhoz kellő eszközök, a látott gyerekek és intézmények számomra elérhető dokumentációja, a saját véleményem róluk, hospitálási naplók garmadája, vár arra, hogy gépelt formába öntsem, kinyomtassam, és töménytelen mennyiségű iratbugyi rendezzem, azt mappába tuszkoljam, és megrohadjak, míg a 2 nagy és a 4 kisebb mappányi anyagot beküzdjem a tanszékre, tudva az a tényt, hogy a KUTYA SE FOGJA ELOLVASNI...!

Nos ezek mellett nem volt túl sok időm blogolni, pedig zajlik az élet, és lenne mit írni, és ígérem, ha lesz időm, vagy nagyon felbosszant valami, akkor megint  kiírom magamból ide. :D

P.S.: Jó hír: Gyöngyike és a nővérem blogjából újra up to date vagyok, bár Gyöngyös esetében ez 3 napot vett igénybe, mert kb 10-12 oldalt írt, mióta nem tudtam olvasni... :D