Reggel felkeltünk Balázzsal, én kielégítettem a játék függőségemet és miközben ismét elég nehezen magamhoz tértem, függtem kicsit a facebook nyújtotta játékokon...
Utána kimentünk Berciékhez. Berci szokás szerint cuki volt, elmondta nem egyszer mennyire szeret, imád (jó ezt hallani egy romlatlan és /még/ tiszta gyerek szájából), vettünk pörgentyűt, amiből később a 2,5 és a majdnem 4 éves konkrét Kazinczy-díjas eszmei vitát folytatott 2 percben, hogy az pörgeNtyű, vagy simán pörgeTtyű... Mondanom sem kell, nem tudták eldönteni...(Két igen erőteljes és akaratos jellem találkozott, mondhatni jellem a jellemmel... :D)
Berci ábrázolt engem kavicsokból:
Pörgettünk Bercivel, ami még neki nem megy, cserébe már nekem sem... :D Ebédeltünk, ami után Berci azonnal indulni akart Csillaghegyre a játszótérre. Közben velünk volt Balázs, játszott Bercivel, aztán ebéd után megint olyan jót pihiztünk. Én Balázs ölében, Berci meg az én ölemben. Konkrét családi idill. Teljes nyugalom és béke. (És ezekben a békés pillanatokban szokta a kis hatásvadász közölni: "Eszter és nagyon szeretlek téged!" Amivel időnként könnyet csal a szemebe...) Szóval a szieszta után elindultunk hárman villamossal.
Mivel cukik voltak a villamoson lett új háttérképem:
Aztán elsétáltunk Csillaghegy és Békás közé Nóriért a bölcsibe. Berci megjegyezte, ő szeretne most már Csillaghegyre menni. Ebben a pillanatban esett le, hogy ő valószínűleg egy olyan helyet várt, ahol egy hatalmas hegy van csillagokból... :D Aztán persze én mondtam neki, hogy már Csillaghegyen vagyunk, amikor is elkezdte összerakni a képet, hogy a hőn áhított csillag kupac itt ugyan nem fog manifesztálódni, de csak ennyit mondott: "A csillagok az égen vannak." Én bőszen helyeseltem, és nem szótam a hullócsillagokról, csak bazsalyogtam magamban.
Aztán Nóri tombolt, Berci furán nézett rá. Elmagyaráztam, Nórinak hiányzik az anyukája, azért hisztizik. Aztán hangyásztak a buszmegállóban, és útközben lezajlott a mér említett Kazinczy-díjas eszmefuttatás.
Befutottunk Lilláért, aki tüneményes volt Bercivel, úgy gardírozta, hogy én ilyennek Lillát még nem láttam. Berci rohangált, ugrált, rosszalkodott, társalgott a csajokkal. Jó volt nézni, milyen ügyes nagyfiú.
Mindegyik felült egy-egy padmaradványra, de mire egybe lekaptam volna őket, már szétszéledtek, csak Berci nem volt elég gyors:
Útközben találtak egy katicát. Pontosabban kettőt, de az egyik elszállt Lilla kezéről. A második (a képen látható) viszont olyan megadóan tűrte a kiskorúak jelentette abúzusokat, hogy szerintem a legkonkrétabban vagy olyan cseles volt, hogy halottnak tette magát, vagy tényleg az örök rétek felett röpködött egy ideje... Nem baj, legalább nyugton volt. :D
Aztán végre kiértünk a játszira. Hát ott volt minden. Tárcsás csúszkáló (az volt a sztár), mászókák, hajó.
