Hello Kitti!

Van még egy sztori, amit nem bírok magamban tartani.
Az egyetlen korais gyerekem Kitti, akinek mindene Hello Kitty-s... :D Csodaszép, és annyira cuki, hogy meg kell zabálni! Kitti szívem csütörtökön beteg volt, így mentünk hozzájuk, hogy meglegyen az óraszámom... Kittinek fájt a füle, így hallóka pihent... Mi meg Szandival 80 dB-en üvöltöttünk másfél órán át, hogy legalább valami bejusson a kis hallókérgébe. Persze ő is rá van kattanva már 2,5 évesen is a technikai kütyükre, szóval barátságot kötött a fényképezővel. 35 db képet csináltunk... Utána a gép megadta magát és lemerült... :D
De hogy mennyire megéri a fáradságot, és hogy milyen jó pillanatok vannak, azt a következő képek elárulják. Ez volt a MÁSODIK találkozásunk.... :) (Anyával hárman)

A kreatív...

Nah igen, mióta elkezdődött a gyakorlat pisilni nincs időm elmenni, nem hogy ide írogatni. Szóval bocs minden kíváncsinak, előbb-utóbb írok!
Végre hozzájutottam Gyöngyike blogjához. Nem elég, hogy lassan megint fél éve nem láttam őket, két oldalnyi posztot kellett behoznom... Agyrém. És nem az, hogy sokat ír, hanem hogy nincs időm se olvasni, se írni.

De kezdek nagyon tuti lenni, már megy az óraterv írás fél óra alatt is. A megvalósításhoz még több idő kell, de az mindig függ a témától.

Témáról jut eszembe. Én vagyok olyan jó rímfaragó, mint Gyöngyi, de nekem is van egy gyöngyszemem. :D (az üveg mellett... he-he-he... elég fáradtak a poénjaim mostanság..)
Szóval Miki szívem, az egyik gyakorlatos gyerekem, imádja az X-faktort, abból is a Vastag Csabát. De Miki barátom nem egyszerű gyermek, mert leginkább nem szeret a ki popóján ülni... Szóval kedden posztert fogunk készíteni Csabáról, amihez tegnap előtt éjjel 12kor született ez a csoda:

Kék a szeme,

Haja barna,

Szeretem nagyon,

Jó a hangja!

Lehet lassú,

Lehet gyors,

Nekem mindegy,

Halljam most!

Éjjel-nappal hallgatom,

Dalait meg nem unom,

Posztert teszek szobámba,

Sztár lesz azon, Vastagék Csabája!

Nem tökéletes, de rímfaragásban én ennyire vagyok képes... Amúgy meg egy 5 évesnek, aki szocializációját és mindenét tekintve (kivéve a testi fejlettséget és erőt) egy 3-3,5 évessel van egy szinten, legyen jó :D 

Tomi, másik szívem csücske, a macskákért van oda. Vele macskás plakátot készítünk. A prototípusokról fénykép később. :D

Amúgy jó ez a gyakorlat, csak szarügy közben szakdogát írni, és több a papírmunka, mint a gyakorlat része.... De amúgy élvezem :)

Röviden, tömören...

32ezer karakter, pánik, kétségbeesés, úristen nem leszek kész, sose lesz diplomám, be vagyok zárva, nincs ihletem, utálok írni, már nem is érdekel, de érdekel, mikor látok már hallássérült gyereket, dejó volt Morag Clark, menjünk már és csináljuk, de úristen, bakker mennyi szart kell leírni a portfólióba, minek ez egyáltalán, kontakt órák, nem kontakt órák, de akkor most még mindig nem tudom hétfőn hol és hánykor kezdek, mikor fogom megírni a dolgozatokat, főleg mikor fogom befejezni a szakdogám, mikor leszek Balázzsal, mikor fogok ALUDNI, megint 4 hónapig nem látom apraja falvát, sose lesz ennek vége, miért nem lehet a tetű gyakorlatokat felosztani a korábbi félévekre, miért kell mindent egybe csinálni, mennyi alkohol lehetett bennem, amikor kitaláltam, hogy gyógypedagógus lesz....

Ezek és ezekhez hasonló gondolatok tömkelege cikázik a fejemben... Jók a mindennapok... Én is érvezem őket...