Nos, néha elgondolkozom azon, hogy milyen ember oldalbordája is lennék én szívesen. Milyen ember az (és akkor most nagyon leegyszerűsítve és konzummániás ostoba picsa módjára kezelve a dolgokat), akit szívesen néznék hosszú időn át, és akire minden reggel jó lenne ránézni, aki kölökképű, de mégse érezném magam az anyjának, aki azért izmos is, és magas is, helyes is, mert ugye ez sem egy utolsó szempont. Meg persze megfelel az alap kritériumomnak, amiből nem vagyok hajlandó lentebb adni. Méghozzá azért nem, mert a Föld férfi lakosságának legalább a negyedére illik, ha nem több emberre... Ez pedig:
Semmi bajom a szőkékkel, de az Ember haja színe BARNA. (Az Ember itt a férfiakra értendő, és nem, nem azért mondom így mert a nem barna hajú emberkéket állatként kezelném ;)) A szeme is barna. Szép, dús haja van, ami lehet rövid, fél hosszú, az már kb mind1, csak ne fél mili és ne elöl vállig érő legyen.... az már nem bejövős. Legyen dús szemöldöke, de azért ne olyan mint a Yetié, mert nem gyerekeket akarunk riogatni... Ha nem indián sas orra van, akkor a többi nem lényeg (bocs a görögöktől...). Szép szája legyen neki. A szép száj változó. Nem azt mondom, hogy feltétlenül legyen hatalmas érzéki szája, mert az is tud csúnya lenni. Valami kis helyes szája legyen neki :) ANGULUS MANDIBULAE..... óóóó igen. Ha hatalmas az álkapocscsontja, akkor tuti meghaltam első ránézésre, bár mostanában ebből már lejjebb adtam, és nem olyan nagy baj, ha nem lehet összetörni a fején egy asztalt :D DE!!!!! A NYAK.... Egy szép, íves, vastag nyakat szeretnék nézegetni, és.... Nah igen. A nyak eléggé központi kérdés mostanában. Egy szép nyak én nekem annyi. :D Nyak fetisiszta lettem :D
A külsőségek alapján, a bennem élő kép valami olyasmi, mint Sean Faris...(Ennél hosszabb haja ne legyen...):
Persze ezek mind a külsőségek, amik tulajdonképpen háttérbe szorulnak, ha a belsőt nézzük. Csak úgy körvonalazni szerettem volna, hogy a magas barna férfi felemás cipőben jöhet :D (Nem kell feltétlen égi meszelőnek lennie, de 1,75 fölött legyen!)
És a belső.... Na igen. Ez az ami jobban szelektál. Mert ugye az ember olyan párt szeretne, aki nem elég, hogy az én szememben férfiistenördögállat, de figyelmes, kedves, nem egy önző dög. Ezek csak a legalapabbak. Mert azt még megértem, ha valaki mondjuk, önbizalom hiányos, vagy naív és nem esik le neki mi zajlik körülötte. Vagy félénk, vagy már annyiszor pofára esett, hogy kedve sincs próbálkozni. De amikor valaki alapból el van cseszve, azt már nem akarom megérteni. A férfi legyen férfi. És kedves uraim (már ha van még olyan nem nő, aki ezen eszmefuttatásaimat hajlandó böngészgetni), a férfi nem attól lesz kevésbé férfi, hogy kicsordulnak a könnyei, vagy, hogy neki is van bánata, dühe, érzései, vagy, hogy szereti a gyerekeket. Tud valaki férfi lenni szuper farmer, bőrdzseki és fasza napszemcsi nélkül is!
Számomra az igazi férfi olyan: hogy ha kell, igenis odabasz az asztalra (bocs, de ezt nem tudom szebben kifejezni), és azt mondja, hogy márpedig ez nem jó így, és így és így lesz. Vagy ezt és ezt kell csinálnunk, hogy mittomén, több pénzünk legyen, jobban menjenek a dolgaink, boldogabbak legyünk, stb., stb. Az igazi férfi nem lebasz, hogy megint hisztis vagyok, hanem ha hisztizek, megfog, magához ölel, és addig nem enged el, amíg kapálózok. Utána meg megkérdezi mi a bajom. Az igazi férfivel bármiről tudok beszélgetni, akár engem érint, akár őt, akár egy harmadik embert. Lehetnek azok érzések, sport, oktatás, szakma, bármi más. Az igazi férfi nem csak meghallgatja, amit mondok, de még kíváncsi is rá. Az igazi férfi lehet, hogy nem szereti rajongásig a barátaimat, de ad nekik egy esélyt, hogy jobban megismerje őket, hátha talál valami szerethetőt bennük ő is. Az igazi férfi nem rejteget a barátai elől. Semmilyen szar dumával, hogy nem akarja, hogy nekem rossz legyen, vagy csak engem véd.... Az igazi férfi kreatív. Nem nekem kell folyton kitalálni, hogy mikor hova menjünk, mit együnk, mit vegyünk ennek vagy annak ajándékba, mit csináljunk, hogyan csináljuk, mikor csináljuk, miért ne csináljuk, hogy jussunk oda, mi legyen ha ott vagyunk, egyáltalán hol van az az ott... A Férfinak vannak saját gondolatai, ötletei, képes megszervezni valamit egyedül, vagy ha nem, nem fél segítséget kérni, csak azért, mert ciki... Az igazi férfinak van agya, és használja is!!!!! Nah igen, ez sajna egyre ritkább.... Az igazi férfi képes beverni egy szöget a falba, megjavítani a csapot, de képes megemelni a porszívót, és kitakarítani, vagy mondjuk elmosogatni, ha olyan van. A főzés nem kritérium, de nem baj, ha azt is tud. :D
Végül, de nem utolsó sorban az igazi férfi szereti a gyerekeket. Nem akar feltétlenül saját focicsapatot, de nem szalad sikítva a másik irányba mint a gilisztával ijesztgetett 4 éves kislányok, ha meglát egy gyereket... Az igazi férfi nem csak megcsinálja a gyereket, hanem utána képes megkérdezni, hogy (amikor a 8 hetes gyereke a vállamon alszik este, én nem látok ki a fejemből, mert nem aludtam már nem csak hogy 8 de legalább 16 hete egy jót...) csináljon-e vacsit, vagy valami. Az igazi férfi ha kell megfürdeti a gyerekét, pelenkát cserél, és ha már hazajött időben, akkor nem a tv elé ül és bambulja, és nyavalyog, hogy a gyerektől nem hallja, hanem a tv nélkül játszik a gyerekével. Az igazi férfi elmászik a gyerekkel a játszótérre, kettesben, mert képes rá. Az igazi férfi nem keltetőnek nézi élete párját, hanem nőnek, akinek néha kell egy kis pihenés. És bár ő a hős, mert egész nap dolgozik (nem vitatott, hogy ő a hős!), de képes délután vagy este megkérdezni, hogy otthon nem-e kéne esetleg segíteni.
Persze ezt a témát azt hiszem még elég sok oldalon tudnám ragozni, de azt már senki nem olvasná el. :D
Majd ha találok egy olyan férfit aki ilyen, akkor lesz minden este meleg vacsi az asztalon, lesz otthon, lesz mindig tiszta ruha és vasalt ing, lesz sütike hétvégén, lesznek családi és baráti összeröffenések akár nálunk akár máshol, lesz kerti sütögetés, kirándulás, bor mellett hatalmas beszélgetések, jó szex, rend és tisztaság. Akkor hajlandó vagyok még egyszer kitenni a szívemet, lelkemet egy férfiért.
De az már A Férfi lesz...
