A tegnapi buli mérlege

1x oltári jó vizuális élmény
3x pezsgő
2x jéger
2x tequlia
2x sex on the beach
2x májam tehermentesítése
3x pita
1x reiki, h ne akarjam tovább tehermentesíteni a májam
1x fél pohár tej a Stexben
1x elhagyott fehér kagyló karkötő

Összességében jó volt az este, bár nem mostanában tervezek még egy ilyen kaliberűt :D

A legenda

James kicsit olyan, mint én fiúban. Mostanában sokat váltjuk meg a világot. Rám fér. Kifordultam önmagamból. James az, aki helyre tud tenni. Csörög a telefon.
- Igen tessék. - Sose jelzi ki a számát, vagy mindig másikról hív....
- Szia bébi. Figyelj az van, hogy este lesz egy f*sza kis buli a Coronita-ban. Előtte alapozunk Alain-nél, mondta szívesen látna téged is. Legalább megismernéd Christian-t is, meg végre Alain-nel is találkoznál. Jön Jane is. Ki vagy esve a ritmusból Angie bébi! Pattanj vissza a lóra!
- Szia James! Befejezted?
- Nem bébi! Jönnöd kell! Nem fogsz nekem otthon rohadni! Emeled meg a segged végre!
- James...
- Oké, Jane-nel megyünk érted. Nyolcra megyünk Alain-hez, hatra nálad vagyunk!
- James! Tudod hogy néz ki a lakás? A ruhák szanaszét, a könyvek ezer felé, 3 tonna mosatlan a mosogatóban!
- Ne rinyálj bébi! Hatra ott vagyunk!
- Jam...
Letette. Hát ez k*rva jó. Hajmosás, szárítás, göndör, jóóó. Ruhák a szennyesbe, edények a mosogatógépbe, könyvek a polcra. Ezt nagyon meg fogom bánni... Minden jegyzetem a kutatáshoz egy kupacba került... ezt sose fogom tudni újra rendszerezni.
A p*csába James és az ő jó ötletei... Fél 6 van!

Alain-ről mindig csak hallottam. James legjobb barátja. Csak le kéne már csekkolni a közösségi portálon... (Tanuét viselkedés ez, nem tehetek róla... amúgy is szeretem felméri a terepet.)
Hm... Magas, barna hajú, kék szemű. Jó gének... Szép barátnő. Francba... De cuki kutya! wúúúúú, azta. A magas barna, szépszemű Alain melett egy félisten... Háde, aaazta... Tyűűűha. Kép címe: bátyóval. Hogy miiiiiiiii? Christian?????? Neeeem. Magas, barna haj, barna de már majdnem fekete szemek. Legalábbis a képen. Úristen, de szép vagy. Dús szemöldök, egyenes orr. Félmosoly. Úúúúúúristen. Ilyen férfi nincs. Ez csak a Photoshop leújabb verziójának a műve lehet! Miyen szája van neki? És a nyaka?

Én nem megyek sehova. A szemeim fitness lady-s csodálkozósra kerekedtek. Csöngetnek. James... Én ki nem nyitom. Úgyis be van zárva. Baszki. James-nek van kulcsa. Már fordul is a zárban...
- Nemmegyek sehova!
- Szia Angie! - köszön Jane.
- Hali Jane! Mondd meg a gyp-s pasidnak, nem megyek sehova!
- Angie! Ne csináld! Légyszi! Hoztam neked zöldalma fagyit!
- Neeee! Jane, a titkos fegyver! James! Utállak!
- Angie bébi! Mondtam, hogy jössz! Ezt vedd fel.
- Mi ez?
- Fürdőköpeny baszki, szerinted? Egy top, egy feszülős gatya. Szedd elő a csizmádat. Te leszel az éj királynője. Hol a virágod?
- Jame....
- Ssssssh! Csináld!
- Gyerünk Angie! Jó lesz! Hidd el! - mondja Jane és akkorát kacsint, mint Joey a Jóbarátokból.

Megadom magam. Csak Christian ne legyen otthon. Túl jó pasi. James el telefonálni. Jellemző... Nagyon remélem, minimum egy limuzint rendel!
Ruci fent, szolid smink, kiegészítők, mehetünk.

- Szerencséd van bébi! Christian otthon van! -Így James útközben, szintén félmosollyal.
Veszünk sört, Jane-nel közben kibeszéljük James-t.
Megmásszuk a második emeletet. Mindig szerettem a bérházakat... Alacsony belmagasság, kevés lépcső... Az ajtóban fogadóbizottság. Szépszemű Alain, mögötte a félisten. Atyám, ez a férfi szebb, mint a képen... Meztélláb, farmer, fekete ujjatlan... Micsoda delta...  óóóó anyám... Bemutatkozás, puszi, puszi. Borosta. De jól áll! Mély sóhaj, kabát, csizma le.

- Angie bébi, cigi?
Hogyne James. Hátha némi nikotin oldja lányos zavarom. Mint a gimiben. Bájosan mosolygok, meg nem nyikkanék, csak ha kérdeznek. Szilveszteri sztorik, végülis még csak január vége van. Úgyse tudok hozzászólni... Mosoly, nevetés, mosoly. Lopott pillantások a félistenre. Neeee, ne mosolyogj! Oké, valaki hozza a felmosófát, és mosson fel! Inkább nézelődök. Áááá görkori dejó. Meg Atkinson pszichológiája. Az én emberem. Jó könyvek. Díjjazom. Szemem világa visszakalandozik a félistenre, a gondolataim meg el... Szerencse, hogy nem vagyok pirulós fajta. Jaj ne! Amikor nevetsz, megjelennek a kis nevetőráncok a szemed körül? Most miért vannak vegetatív reakcióim? Futni kéne! Jó messzire! De már mind1. Bakker, de szívesen állnék azoknak a szikla kemény karoknak az ölelésében. Wááááá.... NA. SZÚSZÁ. Vissza a valóságba. Hééé James, hova mész?

- Az ott agresszív kori?
- Háát nem tudom.
- Tudod olyan, amivel lehet padkákon ugrálni, meg csúszni, meg ilyenek.
- Jaaa! Neeeeem. Szerintem azt nem bírná. Amúgy se használom sokat.
Mosoly, mosoly. OKé, elindulunk ki a szobából.
Az ott agresszív kori?????? Mi azisten van velem? Komolyan ezt kérdeztem? Ostoba. 1000 más dolgot kérdeztem volna. Égek. Mondom, mint a tinilányok a gimiben...

- Nem ülsz le?
- Áááá, nem köszi, egész nap ültem.
Ismét frappáns válasz... Jólvan Angie. Nice. Alain nyomott egy pohár pezsgőt a kezembe. Huh, dejó. Alkohol. Hátha nem leszek ilyen feszélyezett...
- Nagyon meg vagy szeppenve bébi! Mi van veled?
Kössz James! Magamtól is égek, nem kell még kis olaj a tűzre. És erre én hogy reagálok? Megvonom a vállam. Nah most már nagyon jó...
Befut a fiúk mamája. Tip-top kis nő, csupa kedvesség, báj. Szép, szolid, olyan igazi anyuka ránézésre is, érzésre is. Olyan otthon érzésem lett. Mégse tudok megszólalni. Csak állni és mosolyogni. És mindeközben felsejlik egy érzés. Mennyire nyugodt itt minden, milyen jó itt lenni. Durva. Itt nyugalom van. Otthon sosincs. Mért nincs? Itt miért van? Miért itt van a nyugalom? Mért nem otthon? Hát ez fura.

James győzködi Christiant jöjjön bulizni. Nem fog. Tök mindegy mit mondunk. Másnak meló, stb. Úgyse jön. Pedig én nagyon szeretném. Gyere, gyere, gyere!! Meggyőzhetetlen. Francba.
Csörög a telefon. Michelle.
- Szarrá fagyok. Hol vagytok?
- 5 perc és jövünk. Csók.  Sráááááácok! Menni kéne, Michelle már itt van.

Dehogy kéne menni! Maradjunk itt légyszi! Iszogassunk, dohányozzunk, beszélgessünk! Én kíváncsi vagyok! Nagyon! Naaaaa! Valaki vesse fel ezt az ötletet! Sörözzünk! NAaaa! Utálom a sört, de ez még változhat! Jóóó, oké. Veszem a kabátomat. Menjünk. Az agyhullámaim senkihez nem érnek el... Viszont akkor ma nagyon be kell rúgni...

Az ajtóban Michelle hív megint. Neee most! Puszi, puszi a félistennek. Michelle, mért most? Utállak!
A lépcsőházban rögtön kaptam az ívet James-től.
- Na? A legenda élőben is legenda?
- Miii? Ne viccelj! Sokkal jobb!
- Jó pasi a bátyám mi? Bejön mi? - így Alain
- Jaaaames! Teee! Te elmondtad?
- Naná! Olyanok vagyunk, mint a tesók. - Mondja Alain és játékosan oldalba bök.
Remek... morgok magamban. Mint a gimiben...
- Hát srácok, akkor promózhattok nyugodtan! (Joey kacsintás)
- Fogunk, ne aggódj... (hamiskás mosoly)

Ebből mi lesz?!

Ha a történet bármely része hasonlítana a valósághoz, az pusztán a véletlen műve ;)

Életem szerelme

Be kell látni, hogy Berci életem szerelme. Vagyis a bennem lakozó éppen 2,5 évesé. :D A kezemet tűzbe tenném érte, bármilyen szar a helyzet, érte érdemes felkelni. Bármit megtennék érte. De hát lehet egy ilyen csibésznek ellenállni?:

Azok a nagy szemek, a hatalmas szempillákkal, egyem meg. Imádom. Nem tudok mást mondani, imádom! :)

Kis gézengúz....

Wechsler & Intelligencia

Sokat szoktam gondolkozni azon, hogy mi is tesz valakit intelligensé. Mert ugye sokan mondják, hogy aki sokat káromkodik, az nem intelligens. Az keveseknek jut eszébe, hogy esetleg valaki így adja ki a feszültséget, vagy egyszerűen csak ezekben a pillanatokban nem kontrollálja magát. Viszont ha nem káromkodna, lehet úton-útfélen  mindenkibe belekötne, és jól megverné. Én inkább a verbális erőszak híve vagyok, mint a fizikai.

Végre elkezdtem olvasni a szakdogámhoz, ami ha minden jól  megy a Wechsler-féle gyermek intelligencia teszt IV. átdolgozásának hallássérült gyerekeken való alkalmazhatóságát fogja bemutatni.

Wechsler hitte, hogy az intelligencia az egyén globális képessége arra, hogy a környezetében jól elboldoguljon, és lényegesnek tartotta megérteni azt, hogy az egyén számos különböző helyzetben hogyan funkcionál.

Emlékezzünk meg egy kicsit erről a mosolygós szemű, gribbedlis úrról, aki megváltoztatta az életem ;)

Wechsler was born in a Jewish family in Lespezi, Romania, and immigrated with his parents to the United States as a child. He studied at the City College of New York and Columbia University, where he earned his master's degree in 1917 and his Ph.D. in 1925 under the direction of Robert S. Woodworth. During World War I he worked with the United States Army to develop psychological tests to screen new draftees while studying under Charles Spearman and Karl Pearson.
After short stints at various locations (including five years in private practice), Wechsler became chief psychologist at Bellevue Psychiatric Hospital in 1932, where he stayed until 1967. He died in 1981, his psychological tests already being highly respected.

És amit alkotott:

Wechsler is best known for his intelligence tests. The Wechsler Adult Intelligence Scale (WAIS) was developed first in 1939 and then called the Wechsler-Bellevue Intelligence Test. From these he derived the Wechsler Intelligence Scale for Children (WISC) in 1949 and the Wechsler Preschool and Primary Scale of Intelligence (WPPSI) in 1967. Wechsler originally created these tests to find out more about his patients at the Bellevue clinic and he found the then-current Binet IQ test unsatisfactory. The tests are still based on his philosophy that intelligence is "the global capacity to act purposefully, to think rationally, and to deal effectively with [one's] environment" (cited in Kaplan & Saccuzzo, p. 256).
The Wechsler scales introduced many novel concepts and breakthroughs to the intelligence testing movement. First, he did away with the quotient scores of older intelligence tests (the Q in "I.Q."). Instead, he assigned an arbitrary value of 100 to the mean intelligence and added or subtracted another 15 points for each standard deviation above or below the mean the subject was. Rejecting a concept of global intelligence (as was propagated by Charles Spearman), he divided the concept of intelligence into two main areas: verbal and performance (non-verbal) areas, each further subdivided and tested with a different subtest. These conceptualizations are still reflected in the most recent versions of the Wechsler scales.
The WAIS is today the most commonly administered psychological test (Kaplan & Sacuzzo, 2005). The tests are currently updated approximately every ten years to compensate for the Flynn effect.

Licsi projekt 2.0

Második fázis. Gondoltam ha már időközben gazdagabb lettem egy orchideával, hát ugyan ültessük már el a licsijeimet, mert megérdemlik. L'Oreal. Kaptok földet is fiúk, nem kell vízből élnetek amíg ki nem rohadtok....

Az orchideával jött 2 kaspó is, amit ugyan az orchideának szántam, csak utána világosítottak fel, hogy léggyökér amíg nincs, nem véletlen az átlátccccó cserép, meg ilyenek... Behódoltam hát a nálam ügyesebb növényesek akaratának, és elhatároztam akkor bizony a két kerámiai műremek a licsikéim otthonaként fog funkcionálni.

MA délelőtt nekiláttam hát ültetni. Meglepő mi? Én meg föld :D
Nah mind1. Bizonyítékom van rá:

 

 

Most hárman hárman laknak a 2 cserébe. Csak nem vesznek össze... Viszonylag messze vannak egymástól, van elég föld, és igyekszem rendesen öntözni a bébiket. csak kibújnak. Nem rajtam a fejükre nagyon sok földet, és nem is nyomkotam rájuk, csak egy minimálisan. HAJTSATOK! 

Aztán amikor a helyükre akartam rakni őket, rájöttem, hogy új lépcsőt kell építeni! Ugyanis az én szobámba csak egy ablak van, és a növények túlélési esélyei csak lépcsőn biztosítottak minimálisan. Mármint fény szempontjából, mert amúgy nem biztosítottak :D Hisz velem laknak :D Nah szóval mivel hazajött az orchidea is, ő lakik legfölül. Alatta a mandarin/citrom foggalmam sincs micsoda, ami már akkora, hogy felmenetelkor seggbe böki az embert a kis tüskéivel. (Tüskés, mint a gazdi, olyan büszke vagyok rá /könnyes, meghatódott szem/, legalább megvédi magát!) Alatta a zöldség, amit nem tudok milyen növény, de van Borinak is :D. Eggyel lentebb a liliom, amit állítólag én kaptam. Én tagadok mindent, de azért befogadtam. Bár folyton eldobja magát, fetreng, mint a fürdős k*rva, de mostanában kezd sikerülni némi tisztességet belenevelni... Alatta a kaktuszok, akik szépen cseperednek, négyen kiközösítették az ötödiket, akis mocskok, de hát micsináljak velük? Ide én már kevés vagyok :D. A másodikon lakik Fokföldi Ibolya, aki szépen cseperedik szintén, és lehet lakást fog bővíteni az elkövetkezendő hetekben (majd segítek neki, már úgyis benne vagyok az iparban :D). Az elsőn a 3 licsi, akikre jobban oda kell figyelni. A földszint nem lakható, mert mindenki felrúgná őket, velem az élen :D Úgyhogy a hétemeletes társasház kisházának kineveztem a régi gépem tetejét, ami mögött egy elefánton még lakik egy Yukka. Szóval Yukka vigyázó felügyelete alá helyeztem a jobb állapotú 3 kicsi licsi bébit, és a gép tetején laknak :D

És mindez a valóságban így néz ki:

 

 

 

Licsi projekt 1.0

Nos a helyzet az, hogy nemrégiben hoztam 6 licsi magot Gyöngyiéktől. Most gyanítom sokan meg fognak lepődni, köztudottan nem zökkenőmentes a kapcsolatom a madarakkal, halakkal, növényekkel. Végülis a növényeim még élnek, szóval erre nem panaszkodhatok. Bár gyanítom, hogy a fotoszintetizáló barátaim túlélésében nagy szerepe van idösanyámnak, aki sutyiban néha meglocsolja a minimum ketté de inkább tizenötfelé tört száraz földjüket. Nah mind1. Mostanában igényem van rájuk, szóval kapnak inni is. Megegyezésünk: ők szépek, nem csak zöldek, hanem virágozni is kezdenek (ez vicces egy kaktusz valami nem tudom mi, de csak zöldnövény semmi virág és egy mandarin társaságában) és cserébe kapnak inni. A fokföldi ibolyával egész jól megy ez a biznisz. Nem tudom szegénnyel mi van, lehet kinőtte a cserepét. Majd kap egy nagyobbat, mostanában megérdemli. :D

Szóval a licsi magok hazabaktattak velem. Pár nap múlva még mindig a zacskójukban voltak, mondván páradús környezet. De akkor vettem észre, hogy ilyenkis fonalas fekete pöttyös valamilyenek lettek. Nah mondom csodás, elfelejtettük lemosni a gyerek s felnőtt nyálat róluk, ezek megpurgáltak... Nem baj, mondta anya, azért csak kezdjünk velük valamit. Emlékeztem, hogy még általánosba a babot mindig vizes vatta közé kellett nyomni, és elkezdett kicsírázni. Nah megtámadtam a licsi magokat, kaptak egy fürdőt, 6 vatta korongot, (egyéniségnek nevelem őket  :D) és beköltöztek egy műjanyag dobozba:

 Kinagyítva már látszik ám, hogy legalább hárman kitörtek a csecse barna burokból ;)

Nah itt tengődtek egy pár napot, én nem tudom mennyit, és mára már négyen úgy döntöttek, kimutatják hálájukat, és feltörték a magot és JÖNNEK!!! :D

Az orosz

-szal álmodtam ma. Vicces volt? Nem kimondottan. Álmomban megmagyarázta miért tűnt el végleg. Na ez a rész mondjuk vicces volt. De volt neki egy kicsi öccse, olyan Zizi féle csak pár évvel  idősebb. Nah mind1. Érdekes. De legalább összeraktam fejben a puzzle-t :)

Sok darab kerül elő mostanában, sok képhez, sok helyről. Szeretem a jóskönyvet. :)

Halálkeringő ismertető

Hát bébi, Katika drogos rendőr k*rvát játszik, aki 9 hónapos terhesen még kokózik, iszik és dohányzik. Persze ettől nem szül meg. Olyannyira nem, hogy amikor kiderül a gyereke nem is az férjtől van, hanem annak legjobb barátjától, a férj begőzől, és összeverekednek. Persze barátnénk landol a gyerekszoba valamennyi szegmensén, mindennek ami ingóság neki ütközik, de még ekkor sem. A csoda szép Mr. Chan-es térdrúgásról nem is beszélve, ami szerintem kivitelezhetetlen egy héttel a szülés előtt, pláne egy leszállt hassal.... Vicc. A nő nem hogy nem szép, de baromira szarul hisztizik, és enyhén szólva nem áll jól neki, hogy 2 percenként 1 percet káromkodik...

Kern András jó volt. Szerintem. Öreg zsaru, szimatol, elcseszte az életét, de azért még próbál segíteni. A film vége viszont egy katasztrófa...
Nem elég, hogy a férj megpurgál a nagy harcban, mert anya leszúrja, majd landol a kiságyban, megjelenik a kokódíler valódi apa. Persze a kokóért...
Ülnek a nappaliban, hárman, majd p*csa felhívja valami cimbijét a zsaruknál, erre mindenki lő mindenkire. Persze a valódi apa és anya egy lövéstől kinyúlnak, de a büszke nagypapa nem hagyhatja veszni unokáját, hát kivágja a nagykéssel a halott lánya hasából, és a kommandósok már  csak  nagypapit meg a bébit találják...

2 darab 3 mp-es jelenet volt jó benne, amikor az esőcseppek a gangkorlátra zuhantak, és amikor mindenkit lelőttek és a szőnyeg elkezdett kavarogni. Ennyi. De legalább a keretes szerkezet megvolt. Ostoba egy film. De a plakátja tényleg ígéretes:

Igazából nekem baromira bejön ez a plakát. De a film egy istencsapása. Miért nem próbálkozunk inkább csak a vígjátékokkal. A magyar nem egy filmezésre termett nemzet... Mennénk inkább vízilabdázni, az legalább megy!

(Gryllus Dorkát előbb el tudtam volna képzelni ebben a szerepben! De mind1)

Nos Mr. pszichoped., ez a helyzet ezzel a filmmel. Kommentnek akartam először, de kinőtte magát egy bejegyzéssé.

Mi utána majden eret reszeltünk magunkon.... Ne nézd meg!

mind1

Ma láttunk egy mocsok szar filmet.... Halálkeringő... nem kéne erőltetnünk a magyar filmipar ezen ágát... mind1.

legyen már péntek este....!

Vízöntők

Elég vicces a szitu. Azt mondják a mérlegek jól kijönnek a vízöntőkkel....
Nos, nekem van egy pár vízöntőm... Általában akik elég fontos szerepet töltenek/öttek be az életemben azok vízöntők. Azért mondom, hogy általában, mert van jó pár kivétel is....
De a vízöntőim:
január 22., 24., 27., 29., 31.,
február 1., 11., 12., 16., 19.

persze kivétel mindig van...
január 4.
március 27.
április 20.
július 20.
augusztus 19.
szeptember 5., 27.
október 9., 29.

hááát, az arány...  az év össze többi hónapjában vannak annyian, mint csak ebben a vízöntőidőszakos 2x fél hónapban.... ez elgondolkoztat :)

:)

Csak :)

Élet jel a fiúnak a pszichopedről

Itt is sok a móka és kacagás, szóval nem sok időm jutott a szeretetcsomagra. A pihenő Daredevilbe szerelmes vagyok. Ez nem kérdés.

"...de hát mit tegyek, hisz nő vagyok...?!" :D

Californication szintén nem épült még be a szervezetembe. Viszont megnéztem a filmet este. Szenzációs, de szerintetek ez tényleg így működik?
Amúgy most is ugyanazt mondom, amit akkor (tegnap este)
"... nice to meet you, I'M AUTUMN..." ;)

Ennyi elég, vagy ragozzam még? ;)

500 Days of Summer

Hát, én csak ennyit mondok:

Nice to meet you, I'M AUTUMN....

Kamu

Bocs, hazudtam. Én megpróbáltam mindent, de a program nem támogat. Nem érti meg a zsenim :D Úgyhogy majd összeszedem magam, és akkor a legközelebbit már leírom :D
Hamár anya blogja szünetel..... :D

Sztorik

Az a helyzet, hogy Bercinél rászoktam arra, hogyha otthon játszunk, akkor videózok. Persze telefonnal, mert az van mindig kéznél... Jó, a minősége nem a legtutibb, de hát istenem, a megörökítés, az megörökítés! Szóval Berciről pl. azért nem szoktam fél oldalakat írni, mert a telefonomban ugrál :D

De végre ha minden jól megy, sikerült olyan videókat csinálnom, amik fel is férnek ide :D

Hawaii szendvics

Mostanában sokat gondolkozom. Igggen.... gondolkozom, tudom, hogy ez néha nem tűnik fel, de néha szoktam, és mostanában mivel időm, mint a tenger, és nem, nem olyan messze van, hanem annyi, hát mi mást csinálnék.

Valamelyik nap felsejlett egy kép. Én még kicsi lány voltam, 8-10 éves forma kis (eszet)Lenke :D Unokatesómmal mindig kint gangoltunk a mamánál, Zuglóban. Sokszor ettünk vacsira Hawaii szendvicset. Ami aztán hihetetlenül bonyolult ám....
Kenyér, vaj, sonka, egy karika ananász, rá a reszelt sajt, be a sütőbe, melegszendvicssütőbe, de nem abba a gagyi újba, amikor fel nyitod a tetejét és rácsukod, hanem a békebeli olyanba, amibe a szendvcicset bele kell tolni és aminek a tetején ha belenéz az ember lánya, látszik a félelmetes "izószál", vörösen fújtat, és kicsap a meleg.
Hát ez valami isteni volt mindig is, és legalább 12 éve nem ettem ilyent.... Valamelyik nap ki kéne próbálni, tényleg olyan tuti-e ez még mindig...
Ki tart velem?

Süvöltő lázas

így a holnapi randi ugrott. Csak azért nem megyek át,mert a kicsiktől minden bacit benyalok, tök mind1, mi az, mert mert utána megyek Bercihez, és nem akarom átvinni. De remélem semmi komoly! Szegény Süvöltő, gyógyulj meg! Küldöm a csííííííííííííít!!!!

Terézmutti

Nah, elolvastam végre Terézanyu második részét. Nekem tetszett. Akárki akármit mond...

Most jöhet Müller Péter Jóskönyv-e :)

Bonnie Tyler

Rá kellett megint jönnöm, hogy ez mekkora zene!
És igen:

I NEED A HERO!!!! :D valaki tudja hol lehet?

Az 51-es bolygó

Nos miután délelőtt úgy éreztem magam, mint kezdő Alien, gondoltan gyakorlóvá válok, és megnézem a zöld csápos izéket a moziban. Persze egyedül, mert mindenki vagy vizsgázik, vagy cseszik olyan spontán lenni, mint amilyen én vagyok... Hol vannak a spontán emberek?

Hihetetlen. Zöldek, viccesek. A stílus az '50-es évek Amerikájáé,  az asztronauta nagyon amerikai. Magas, kigyúrt, kancsal és nem különösebben okos, cserébe buta mint a föld, de legalább a lelke a helyén van.

Tegnap valahogy egy csomót tudtam volna írni róla, de nem volt kedvem gépelni, most meg nem tudom leírni amit akartam :D Ördögi kör. :D Nah de a lényeg, sok már ismert film részlete újra értelmezve, egy hely ahol az ember az UFÓ. Ha valaki el tudja dobni az agyát, és nem akar gondolkozni csak röhögni, szerintem ideális. Nem kell mély tartalmat keresni, ez csak szórakoztat. :) És aranyos. Főleg amikor a felderítő robot csóválja az antennáját mint a egy kutya a farkát. :D

Tessék megnézni nah! :)

Süvöltő és a piros versenyautó

Tegnap. Zizi. :D Ki más. Hangsúlyozom, hogy tünemény a gyerek, és imádom, a nagy barna szemeivel, meg kell zabálni, de olyan igazi gyerek. A süvöltő fajta, amelyik tud hisztizni. :D

Szóval. Tízkor elindultunk, csokit venni a csokiboltba. Anya magyarázta, hol van a csokibolt, de hirtelen nem jött át, hogy akkor most oké, hogy jobbra fordulok, de hogy is van itt meg merre, meg mivaaaan? (amúgy meg jobb és bal.... esélytelen, hangsúlyozom, ESÉLYTELEN :D lehet kéne masnit kötni valamelyikre, hátha úgy menne... nincs erre valami gyp-s megoldás?) Nah mind1, gondoltam csak feltalálom magam, meg hát Zizivel vagyok nem félek használni, majd ő elvezet. Ahha, meg ahogy a királylány álmodik... Piros kis bodega, nekem gyanús volt, hogy boltról beszéltünk, de hát mittomén. Kérdem Andrist, "figyelj csak Zizi, ez a piros a csokibolt?" bólogat. "De ez tuti?" már nagy boci szemekkel bólogat. Oké. Megtámadtuk. Én felkaptam a gyereket, hogy lásson is valamit, anyának lőttem joghurtos csokit, a csöppség válogat. Bounty. "Igen, akkor azt is szeretnénk." Tominak is bounty, apa meg érje be a kis boci csokival. Nem vitatkozom, ám legyen. Ekkor már álltak mögöttünk. Kedves fiatalember, gondolom vizsgázni ment vagy onnan jött, ki volt nyalva mint a a bizonyos Pista Jézus neve napjára. Szólok a gyerekhez, ez meg átszellemülten mosolyog. Elgondolkoztam, hogy mit is mondok, vagyis mondtam, de hát semmi olyat, ami ne lett volna adekvát a helyzetben. Nem egy hülyével rohangálok, hanem egy 2évessel. Miért ne lehetne vele normálisan beszélni? Meg mit zsennyegjek neki, normálisan kell a gyerkőcökkel beszélni, nem utyuka putyukázni meg atyala patyalázni. Attól ki van  az agyam... Aztán minden öreg néni és bácsi arcára is mosolyt csaltunk.

Majd a ded bejelentette, neki bizony most igénye van a buszozásra. Hurrá, legalább valaki kreatív kettőnk közül, "és hova megyünk a busszal?" "Vásájoni!" Oké. Menjünk. Mi az ami közel van és ded-barát? Allee. Legalább meleg van, tiszta is. Sose értettem, miért viszik az anyukák gyermekeiket a bevásárlóközpontba.... Soha. A tegnapi napig. Az összes bevásárlóközpont tulajdonképpen fedettpályás játszótérként funkcionál. Vannak fogós székek, amiken a kölök foroghat, szédülhet, és ha jól csináljuk akár még hányhat is, és a legjobb, hogy nem nekünk kell feltakarítani. Oké, oké, elragadott a fantáziám, idáig nem fajultunk. :D

 Ezt követőleg  kölkóc beszabadult a C&A-ba, ahol kb a fél boltot felvásárolta gondolatban anyának, Tominak, apának. Egész jó ízlése van a gyereknek! Ingek, jó kis laza kapucnis zsebes pólók, a színek is stimmoltak. Ha ez kitart 15 évig, a lányok retteghetnek. Mondjuk így is. Tomi, Zizi, Berci, Balu, Zsoma, a 11 ker. lányai készen lesznek :D

Másik ruha üzlet. Tiszta Amerika feeling. Amikor van az alsó szintre mozgó lépcső, és alul van minden, ömlesztve. Meg van lift is.... Természetes, hogy már a mozgó lépcső nem is olyan izgi,hogyha van lift. Fel, kiszállunk. Beszállunk, le. És ez így 3x. Utána meguntam :D Bocs Zizi. Aztán jött a macska vagyok, mindenhol a ruhák alatt kúszok. Kölkóc kúszik, Boo fogja a ruhákat, hogy csak egy kisebb atomháború nyomait hagyjuk magunk után... De konszolidáltak voltunk, csak egy cipős polc átpakolása volt a reggeli teendő.

Nagy séta körbe, és elértünk az életem megrontójához. Játékbolt. Ha gyerekem lesz, nem megyünk a közelébe. :D A törpe kiszúrt egy nagy lego dinot, ami csak nyomokban emlékeztetett dinóra, meg a fogaiban. Amúgy inkább nevezném összerakhatós legó szörnynek dinó fogakkal. Nah mind1, a gyerek szent meggyőződése volt, hogy addig innen nem megyünk haza, amíg ez velünk nem jön... Jöttek az ész érvek, a gyerek letett az instant szörnyetegről. Akkor a póni jön velünk. Hehe. A póni marad. A 2éves szája meg átcsap negatívba. Nah mondom ez szép lesz. De eszembe jutott, anya mondta, ha vásárlás van, mindenki választhat magának valami apróságot. Verdák, aranyos dínók, és Thomas volt a választék apróságból. Nah mondom, az még nem vág haza anyagilag, ha a gyerek szert tesz egy ilyenre. "Oké Zizi, választhatsz". Thomas. Szuper. Lett egy gurulós Thomasunk. Akkor menjünk haza, mert anya már vár, és főzött finom ebédet. Ez ment is volna, ha nem jön szembe egy másik játék bolt, ami már inkább makett bolt, de árulnak PIROS VERSENYAUTÓT.... (most épp nem rajngok ezért a tárgyért. Amit jó lesz elfelejteni, mert Alonso Ferraris lett, szóval visszakell szoknok a gondolatra, hogy szeretem én azt :D)

Mondtam én mindent, hogy dehát van Thomaszod, meg majd legközelebb, meg mittomén. Minden pedagógiai és anyai ösztönt elővéve kedvesen bájosan magyaráztam. Eredmény, idézném: "DE ÉN PIROS VERSENYAUTÓÓÓT ATAJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOK!!!!!!!!!!!!!"

Újratervezés. Megpróbálkoztam ismét. Ugyanez a válasz. 3x is. Oké. Kezemben nagy kabát, kiskabát, nagy sapkában kis sapka, kis sál, pesti est, az elengedhetetlen esernyő, ami nélkül nem lehetett elindulni, hol tengeri szappan csík, amit a kezünkbe nyomtak. Fejem:tanácstalan. A törpeterrorista: ÜVÖLT. De nem kicsit, nem bájosan, torkaszakadtából :D. Az emberek: Mosolyognak, de olyan "Hát igen, kezdő anyuka" és "nem is értem miért nem tud kezdeni valamit a gyerekével" mosolyokat váltogatva. Arról nem beszélve, amikor valamelyik kedves katasztrófaturista bevágta a "jaj de édes, hát nem érti meg őt senki" mosolyt. Akkor mint egy ló, jól irányzottan hátra rúgtam volna....

Nem volt mit tenni, felkaptam a gyereket is a szajré tetejére. Sokkal jobb lett. Így már kb 10-15 centiről élvezhettem a ded magasfrekvenciás legalább 80 dBen dübörgő dobhártya szaggató sikolyait :D Amitől persze megint minden eladó kétkedve nézett rám :D Leértünk egy emelettel lejjebb, ááá ott egy fotel. Gyerek szenved, üvölt, én legalább a cuccokat a kezemből lepakolhattam. Úgy éreztem magam, mint kezdő Alien egy idegen bolygón. Úgy is néztek rám. Nem tudom, az emberek fejében mi él. A gyerekek hisztiznek. Tök mind1, ki hogy neveli őket, Pláne 2 és 5 éves koruk között. Szerintem semmi meglepő nincs ezen.

Nos amikor már egy jó ideje ment a bömbi, magamat is meglepve, nem ideges lettem. Inkább tanácstalan. Vagy nem is tudom mi erre a jó szó. A biztonsági őr meg csak figyelt. (olyan féle, akinek van legalább 2 lánya, akik felnőttek már, de még emléxik amikor még ők is Süvöltők voltak...)

Én megpróbálkoztam újra. Semmi emelt hang, vagy fejezd már be megjegyzés. Szépen, lágyan magyarázok. Válasz: a hajam kozmikus sebességgel lobogott hátra a fülem mellett... Oké. Gondolkozzunk. Csörög a telefon. "Ááááá Szia Réka! Aha, minden oké. Nem, nem Bercivel vagyok, Zizivel. Aha, hát van egy kis hiszti. Jah nem, amúgy mizu? Aha, figyu, bocsi, de asszem inkább most leteszem, mert nagyon üvölt a gyerek, és az eladók szervezik, hogy fognak meglincselni érte. Bocsi, tényleg, de beszélünk majd!!! Puszi!!!" És agyerek süvölt. Utolag átgondolva, lehet le kellett volna ülni mellé telefonálni, és nem foglalkozni vele. Ki tudja. Majd legközelebb :D
Az enyhülés. Beadtam a derekam. Oké, megkérdezzük a nénit, kicseréli-e. Biztonsági őr fején elismerő mosoly, de mögötte láttam meghúzódni: "Gyenge...." EZ van. Süvöltő nyakamba borul, úgy szipog. Megható jelent. Eladók fellélegeznek, vége az akusztikus/auditív terrornak.

Baktatunk visszafelé. Vodafone boltnál szintén biztonsági bácsi (legalább apuka, nem is kicsi gyerekekkel), mosolyog, aranyos, kedves, cukrosember (NEM A ROSSZ ÉRTELEMBEN!!! nálam ez az ilyen nagyon aranyos, fülig érő mosollyal közlekedő személyekre értendő cukrosember/asszony nem egyenlő cukros bácsi!). Megkérdezi, kaphat-e a gyerek egy kakaót az automatából. Hát mondom, miért ne, a gyerek szemei már csillognak, valami folyadékot se ártana betáplálni, mert lassan kiszárad, és hátha beéri a végére Thomasszal is. Bizti bácsi közli csak ha anya nem bánja, néz rám nagy szemekkel. "miiiii, hogy éééééééén? jaaaaaa neeeeeeeem!!! Nem a kedves gyakorlatlan anyuka :)" "nővér, bébiszitter?" "maradjunk az utóbbiban, de inkább csak én vigyázok rá". Végülis a koromba már szemrebbenés nélkül beleférne egy saját 2éves.

Zizi kapott szívószálat és szalvétát is. Kakaó fele lehussant,  "mehetünk haza?" "piros versenyautót szeretnék". Oké, nem úszom meg, de nem teszem ki a közönséget még egy légiriadónak. Menjünk. Lezsíroztuk a nénivel, cserélje már ki, legyen olyan drága. Kicserélte. "Nyem gujul!" "Arról nem volt szó, guruljon is, megvan a piros versenyautó, mehetünk haza, anya már nagyon vár!!!" Oké. Menjünk. A bajárat előtt azért még búcsúzóul taktilisan egész testtel megismerkedett a földszinti padlóval is, csak hogy ne legyen egyszerű a kabátot ráimádkozni.

"Nem tudok jönni". Ahhha.... Jó nem baj, az őr felkapja az őrzöttet, csak haladjunk, mert anya a nem létező keresztvizet is leszedi rólam. Elcipeltem a villamosig. Nah ott megint megvető pillantásokat kaptam, de legalább 2 emberben volt annyi, hogy rögtön felpattant, amikor látták, hogy gyerek meg 600 cucc a kezemben. Mások meg megvetően néztem. Az én fejemen: "Most miiivaaaaan már megint? Aki tesz azért, hogy ne haljon ki a társadalom, már ne használja a bkv-t? Az istenit már, mit kell így nézni???" És a néni ránk se nézett többé. (Nem szóltam be, csak visszanéztem! Eskü!!!)

Leszálltunk, egy darabon cipeltem, amikor már nem bírtam jött a kis tipegőin. Ez felváltva. Amikor meguntam, hogy minden kutyaszarnál megállunk, akkor megint fel. A végén már húztam magam után.

Az utolsó harc. A negyedik emelet. Amitől még én is kivagyok, nem hogy egy kisgyerek kis lábakkal. Anya mesélte, milyen hiszti szokott ott is lenni, de lélekben felvérteztem magam mire odaértünk. A négy emelet alatt be nem állt a pofám. Komolyan. Biztattam, számoltuk a lépcsőket, mindent mondtam, és a ded zokszó nélkül felmászott. Egy kanyi nyikkanás nem volt. Kölkóc mosolyogva becsörtetett a lakásba. Aztán ebéd, aminek a receptjét még el kell kérnem, mert fini volt!

Kis trécselés, én el.

Jól sikerült a fárasztás? Remélem. Majd holnap kiderítem anyájától. Gyöngyi, a versenyautó ugye nem baj?

Hát ez a tegnapi nap 4 órája :D

Zizi

A gyerkőc, akire a suli kezdésig hetente 3x, utána suli mellett meg hetente 2x vigyázok. Kicsi, szöszke, hatalmas barna bogár szemekkel. Égedelem! :D De hát ő is egy tündér! Izgő mozgó sajtkukac, fut, szalad, csiripel, kérdez, ordít, mesét követel, vetkőzik, havat eszik, engem futtat (nem félreérthető felnőtt formában :D, hanem a testedzés formájában :D), nyalogatja a tükröt, megkóstolja a lisztet, magyarul igazi gyerek.

Voltam hétfőn náluk, ott indítottam, aztán kis ügyintézés, majd mentem Bercihez (ott alvás, a már leírtak), holnap reggel pedig megint Zizi.
Amúgy Andris, de csak Zizi, mert olyan kis zizzent :D De tökéletes a becenév ;)

Szóval hétfőn felértem a negyedikre, anya éppen küzdött a gyermek ruhába varázsolásával. Nagy nehezen sikerült, sapka, sál, anorák, kesztyű. Mehetünk. A folyosón megkaptam az ukázt nagy boci szemekkel "Szántót hozod!" És vittem. A gyerek felpattant, és már röpültünk is a játszótér meg az egész park felé. Természetesen ez nem volt ilyen egyszerű, mert hát ugye a férfiak (még ha kicsik, akkor is) a sebesség megszállottjai, így Zizi eszköztárából is előkerült a "gyojsabban" vezényszó... És akkor Boo elkezdett futni. Igen hölgyek és urak, FUTNI.... persze kb 2 perc után meghaltam, majd kénytelen voltam újjá éledni haló poraimból, mert a gyerkőcnek igénye volt rá, hogy a sapka csak úgy lobogjon utánunk. Aztán találtunk egy hintát, leporoltuk a havat róla, és hintáztunk. Persze most sokan tuti hülyének néznek, de hát istenem, nem azért adunk a gyerekre anorákot, hogy csússzon másszon a hóban? Ha nem, bocs, én eddig így tudtam. Szóval hintáztunk, és jött a hinta-palinta is. Igen a másik csoda, HANGOSAN ÉNEKELTEM. (Bercivel is próbálkoztam, de közölte, hagyd abba és befogta a számat...) Először hinta-palintát, Majd jött micimackó, amikor rájöttem, hogy nem tudok egy gyerekdalt se :D végig meg pláne nem. A szöveg.... mert ha még keverném vagy valami, kit érdekel, de az, hogy csak az eleje jut eszembe, szégyen! Szóval micimackó első versszaka után abba hagytam, mire csak ennyit hallottam "médeccej". Újra micimackó, újra "médeccej". A harmadik micimackó után megígértem, megtanulom a dalt, és váltottam a Pocahontas egyik szép dalára amiben a szél kerget mindent, meg a vidrák játszanak, egyeben. A gyerek élvezte, nekem is jó volt, hát örültünk együtt.
Aztán jött egy ovis csoport. Kb. 20-25 méterre lehettünk tőlük, mikor Zizi elkezdte magyarázni, hogy ott a Tomi (a bátyja). Hát mondom bizti nem, de hát nem kiderült, hogy ééééés téényleg! Szóval bekavirnyáltunk az ovis csoport közé, ahol a kölkök majdnem szétszedtek. Én voltam Guliver Liliputban... Jöttek, megcsodálták a Boritól kapott virágom, produkálták magukat, bemutatkoztak, aztán jött a dobálódzás, és csak azért nem döntöttek le és kötöztek a földhöz, mert mentek már épp vissza a csoportba... Zizi pedig bizonyos időközönként körbe járt, és leporolta a havat a kabátomról :D

Aztán hazafelé vettük az irányt, mert már eléggé vizes volt a gyerkőc, és még véletlenül sem akartam, hogy megfázzon vagy ilyesmi, meg ő is kifejezte már igényét az otthon melegére.

A lépcsőháztól féltem, mert anya mondta, ott szokott jönni a nagyhalál. De néhány én nem tudok, dehogynem tudsz, itt vagyok ha kell segítek után a gyerek szépen mászott felfelé, talált egy levelet (virágét) nagyokat sikkantva félpercenként megállapította, hogy büdös, és vigyorogva hazaértünk. :)

Otthon megebédelt, utána kaptam kavicsot, botot, kicsit még nyalogatta a kezem tükör helyett, aztán anyával még kb 2 órát csacsogtunk. Végre találtam valakit, aki nálam is többet beszél! :D
Gyöngyike! (Bocs, tudom, hogy utálod, de Zsófi mindig csak így emlegetett....de ha akarod leszokok róla!!!! :D) Egy élmény vagy! Komolyan! És részemről is jó volt a csivitelés!! ;)

Aztán anya még megkínált licsivel, amit nem tudom, hogy kell leírni, de egész finom volt, és elhoztam a magjait, és meg fogom próbálni elültetni. Biológiai kísérlet.... Bár növény... = alapból esélytelen nálam a túlélése :D

Nah most meg rohanok, mert kell ügyintézni. Hát Ezek mennek, meg a bárányfelhők ;)

Nah csók

Te tetted ezt.... Berci

Régi új móka, szolidarítok anyával. Oké,  oké, az én hibám, hiszen én tanítottam neki, vagyis inkább csak mutattam 1x. Jah, azt, hogy milyen jó móka ha az ember lánya lufival a pólója alatt mászkál. Kezdetben lekattant a témáról, de ahogy nő Lóri anya hasában (a feltételezés jogos, a nevet én hoztam a családba, mint ötletet, de nem én fogom magamból kituszkolni, szóval a választás nem engem illetett. Nekem csak tetszik, hogy anyának tetszik ez a név), és ezzel együtt anya hasa is, hát minduntalan előjön, hogy azt a lufit tessék a póló alá tenni...

Bevallom, minden tiszteletem a kismamáké! Ekkora hassal gyereket gardírozni, de egyáltalán élni, és nem csak vegetálni.... Hihetetlen! Tényleg leborulok a 2 gyerekes anyukák előtt!

Szóval reggeltől estig a lufi a hasamban, és valahogy így festek Zsófiéknál ilyenkor:

És akkor lufi nélkül elmegyünk bevásárolni, ahol van hógolyó, nyafi, mosoly, szaladgálás, megdobál hóval, pocsolyába lép, de fél méter mélybe, ő élvezi, mi annyira nem, jön, hogy akkor nincs több hó, erre jön a nyafi, "ne tépd ki a kezed az enyémből, úgyis én vagyok az erősebb", krokodil könnyek, a ded közli egyetlen szeretett Eszterével: "Menj innen!!!", mindezt persze süvöltve. Én besértődök, persze nem nagyon, csak pedagógiai jelleggel, otthon már minden szép és virágos, "gyeje jáccani", "szombámba gyeje be", "Eszter nappaliba be akarsz jönni". Én azért még zabos vagyok, és magyarázok neki, hogy nem, mert megbántottál, gonosz voltál. Anya közli, kérjen bocsánatot, a pukkancs jön, nagy boci szemekkel bocsánatot kér, én kérek puszit is, mire dob vagy 15-öt, csak menjek már, ami nekem nem elég, és közlöm, hogy közeli puszit kérek. Mire jön a gyerek, lesmárol, szó szerint, olyant, hogy cuppan, majd a legszebb mosolyával közli: "Deje!"

Ki tud ennek ellenállni? Pedig ez még csak a reggel 10 és 12 közötti időszakunk volt... :D

És különben is, ki ha nem a kis Jack Nicolson? Megint olyan fejeket vág :

LimBoo

Menjünk limbózni! Szeretnék limboooozni!!!!! hehe, LimBoo :D EZ az én táncom! :D Istenem, megkattantam.

Naaaa! Ki jön velem limBoozni? Hol van a spontaneitás? Nah?

kézkrém

Tök jó, olyan kézkrémet kaptam Mazsitól karácsonyra, aminek olyan illata van,mint a Playdoh gyurmának :D De ezt én csípem, mert amikor Bercivel gyurmázunk, utána mindig olyan tök jó gyurma szagú marad  a kezem, és azt tök szeretem. De most már nem kell gyurma hozzá, és cserébe amikor bekenem a kezem, mindig Berci és a jókis gyurmázásaink jutnak eszembe :)

Boobuci

csak vicces. :D és nem akarom elfelejteni, mert ha eszembe jut, mindig jót kacagok... :D főleg, ha eszembe jut mennyit, és hogy röhögtem amikor először meghallottam :D

Boobuci :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

...

Néha elgondolkozom azon, mi a francnak jártatom a pofámat, vagyis nyomkodom az előttem lévő billentyűket. Olyan kíváncsi lennék, hogyha hetekig, hónapokig egy rohadt sort se írnék, akkor valaki egyáltalán kommentelne-e bármit, hogy mi van, élsz még? vagy valamit...

Naplót írni papírra, tollal is lehet, és nem kell megosztani senkivel. Lehet inkább visszatérek a régi verzióhoz, ezt meg hanyagolom a fenébe....

Most se nagyon tudom, minek írogatom...

Félév

Nah, mivel vége minden vizsgának, gondoltam azt is közzé teszem, hogy asszem sose volt még ilyen átlagom az egyetemen töltött 3,5 évem alatt... 8 vizsgám volt, 6 ötös lett, 1 hármas, egyet még nem tudok, de az is vagy 3-as, vagy 4-es, de én inkább a 3-as felé hajlok.... Ez esetben pedig akkor 4,5 az átlagom ;)

Van amikor a dolgok csak jót tesznek ;)

Éljen a heppi hálidéj ;)

Buliiiii

Hétfő este volt Belga koncert.... Era, Marcsi, Marcsi barátja Gergő és az ő két haverja. Vicces volt. 4 pinacolada, egy longisland... hajdobálós színpadon táncolós... :D
De Era közölte, hogy imád velem bulizni :D szóval  lassan csak magamhoz térek :D

Aztán a koliban aludtam, ahova éjjel 2re értünk, amikor előkerült a fényképező :D

Köszi lányok! Hosszú idő után végre újra igazán jól szórakoztam!!! :)

Dami és a tűz

őőőőő... kicsit szét estem, megzavartak... képet akartam még csatolni, ha valaki nem látta esetleg

Dami és a tűz

Nah igen....
Hétfőn ( január 11.) vizsgáztunk, így mivel itthon már baromira nem tudtam magammal mit kezdeni, gondoltam elmászom Erához  a koliba, együtt átbeszéljük a dolgokat, aztán jó lesz. Negyed kilenckor értem oda, Marcsi volt még csak otthon. Gondoltam leteszem a seggem tanulni addig is, aztán Era meg majd csatlakozik.

Fél kilenckor megszólalt a tűzjelző. Kérdezem Marcsit, hogy kezdjek-e aggódni. Laza vállrántás, "ááááá nem kell, valaki biztos főz". Mondom oké. Elhallgat. Majd megint megszólal. Nézek furán Marcsira, mondja nem para, majd mindjárt kiszellőztetnek, aztán abbahagyja. Amikor már sokadik perce zajongott a kütyü, kezdett a kellemetlenségi küszöböm környékén táncolni az a hang, és mondtam Marcsinak,lehet meg kéne nézni mi van. A válasz: "De nekem még nyomtatnom kell!" :D Mondom oké, akkor nyomtass. :D Mire jön vissza lélekszakadva, hogy tényleg tűz van! Nah akkor mit ácsorgunk itt, legyünk már kedvesek lefáradni, gondoltam. De Marcsi mondta állítólag látszik. Kinéztünk az az ablakon, semmi. Aztán a szembe épület ablakából egyszercsak megláttuk, hogy tükröződik a narancssárga villódzás.... A hetediken. Szerencse, hogy mi a negyediken voltunk.
Nah mondom, másszunk már le. Begyűjtöttük a lányokat, mindenki elment még pisilni, szépen nyugisan, és a stresszt megint egy kis kacagással oldottam, amitől többen hülyének néztek szerintem. :D No sebaj, leértünk végre az aulába. Persze nekem, akinek minden cucca egy táskában volt, nekem sem volt annyi eszem, hogy a táskámat felkapjam... nyugisan otthagytam a szobában, csak a telefonomat vittem magammal... No comment, nők.... :D
Aztán felmásztunk a Plázára megnézni, mi a helyzet. Hát a dupla üveg belső szárnya épp akkor esett be.... gondoltam csak le kéne innen is mászni, mielőtt kirobban a külső... lehet nem várnám meg... Ezt meg is tette, de szerencsére megvárta, amíg a katasztrófa turisták szolid tömege elvonul a Plázáról...

Ezt követőleg kiterelődtünk az épületből, majd ezek után még vagy 5-10 perc eltelt amíg megérkeztek a cimborák oltani a tüzet. Kicsit még lamentáltak az épület előtt, aztán szaporán felmásztak a hetedikre, és kb. 10-15 perc múlva jöttek is ki. Pesze jött a lányok kikérdezése, meg ilyenek, mi meg csak ültünk az aulában, és csekkoltuk a kedves hősöket, akik eloltották a kolit. :D Volt egy-két szép szál "gyerek"...

A hepaj végén Erával kislisszoltunk, hogy még egy kicsit láthassuk ezeket a szép embereket, persze csak azután, miután jó hangosan ("baaaaaaaaazmeeeg!!!!!!) nagyon leesett állal utánuk fordultunk :D
EKkor került elő a tűzoltó autóból a lámpa és a távcső, amivel jobban láthatók voltunk....

Mennyi tanultam még vasárnap este? Nem sokat.... :D

Szilveszter

Dec. 31.-én Berciéknél voltam, pontosabban 30.-án kimentem hozzájuk és ott is aludtam. Bercit én fürdettem, én olvastam mesélt, minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, mint amikor ott szoktam lenni. :) utcsó nap már ugye csak haza kellett jönni. ELég nehezen vakartam össze magam. Aztán megszületett az elhatározás: Megyek. Hát a fiatal ember olyan lett mint a mesében a királylány: "Én kurvára nem így gondolom..."

Szóval jött a "Kicsit maradni akarsz", "Eszter nem megy sehova" és az egyéb kedves marasztaló mondatok, amikor az ember lánya már tudja, hogy valami olyasmi van mögötte, hogy "itt maradsz a seggeden, vagy olyan szívszaggató balhét rendezek, hogy életed végéig emlegetni fogod..." Nos Eszter már így is késésben volt, szóval nem nagyon mutatkozott rajta a maradni akarás. (ami persze így nem igaz, mert maradtam volna, de hát mit tehet itt egy ló?! :D)

Ekkor jött a nagy show. Berci közölte, hogy akkor bizony ő is öltözik, mert itt nem lesz olyan, hogy én nélküle...Vagy ő nélkülem... :D (Istenem ha csak 20 évvel idősebb lenne... :D) És a gyerek frankón elkezdett felöltözni. Nem volt mit tenni, hagytuk. Sapka, sál, kesztyű, majd meggyőztük, hogy azért kéne gatya meg cipő. Felvette a cipőt is, majd megpróbálkozott a gatyával... Közben anya is öltözött, mondván, hogy akkor nincs mit tenni, lekísérnek a villamoshoz.

Naci, pulcsi, kalap kabát, a majdnem 2,5 éves az ajtóban közölte: "Szia anya, szia apa, mehetünk Eszter!" Mondanom sem kell, nekem tátva maradt a szám... Ki a folyosón, le a lifttel, ki az utcára. A gyerek csacsog, én nem hiszem el... Aztán már majdnem  a villamosnál jártunk, amikor Berci észrevette, hogy azért csak jön mögöttünk anya. Aztán eljutottunk a villamoshoz...

Itt jött a gonosz rész... "De Berci Eszternek menni kell haza, de jön még hozzánk, ne aggódj!" így anya... amint az sejthető, ez nem volt kifogás. Berci bepróbálkozott mindennel, hogy de ő ugyan jön velem, és villamosozik és nincs aki ettől eltántoríthatja (szerencse, hogy még csak 12-13 kiló, és kb 1 méter :D). És jött a villamos....

Én adtam puszit bucikámnak, mire a gyerek szemei könnybe lábadtak. Totális lelki terrorista... Én meg zsarolható vagyok. Nah de akkor már bent állt a villamos, szóval menni kellett, úgyhogy még1 gyors puszi, és mentem. A gyerek nyekergett, én meg majdnem elsírtam magam :D

Hazafelé egyfolytában mondogatta anyának, hogy de ő ugyan villamossal utánam jön, és szipogott... Hát a szívem szakadt meg, hogy ott kellett hagynom.

hiánypótlás

Elég sok sztorival lógok, és volt, aki már szóvá  tette, szóval most pótlok :D

Terézanyu

Szerintem mindenki aki olvasta az első részt, menjen és vegye meg a Nesze Neked Terézanyu!-t!!!

Szókimondóbb, nyíltabb, vagányabb!

Jah, jövök még sok sztorival, amit már van aki hiányol, szóval nyugi, holnap neki állok, és írok, mintha nem lenne holnap ;)

Holnap drukkolni, 2 vizsga van... vagyis ma...

Nah csók! ;)

Új logó

EZ valami istenkirály, szuper fantasztikus, bige vidító, álom ez az új logó!

Köszönöm fiú a pszichopedről!!!!!!!!!!!! Annyira szééééééééééép(ek)!!!!!!!!!

Egy házibulit szeretnék velük a vendéglistán. :D

Kedves férfi olvasók, bocsi. Kezdek magamhoz térni :D

Álmaim férfijai

A tegnapi álmomban magas barna hajú, aztán félhosszú világosbarna hajú, barna szemű srác volt a nagy szerelem. Neki láttam az arcát, de nem emléxem a nevére.

A mai Tamás volt. És nem emléxem az arcára.... :D De az is magas volt, barna, barna szemekkel. És a nagymamám mutatta be,aki 2003 óta halott... Lehet a nagyi küldi a big heartbeat-et :D Ki tudja...?!

Gondolat(ok)

Elgondolkoztam azon, hogy Berci milyen  kis mütyűr volt, amikor megszületettet, és hogy most lesz még1. Igazi kis mütyűr, amelyik még semmit nem csinál. Olyan furi. Vagyis mindig szerettem a legapróbb manókákat, de most már hozzászoktam, hogy ez a nagyobb darab mütyi folyton csacsog, és már mindent csinál, nem csal alszik, eszik, pelenkáztatja magát :D
Aszonta Zsófi már hatalmas pocija van, kíváncsi vagyok, majd csütörtökön lecsekkolom. Végülis már a 24. hétben vagyunk! Én akkor kitartok az április 29-e mellett. Szerintem a mütyi akkor fog jönni. Nekem mondta! :D

A fiúnak a pszichopedről ;)

Elutazunk ketten Angliába...

Nah igen. Kivel lehet elutazni ketten Angliába?

Kicsit kezd olyan érzésem lenni, senki nem olvassa ezt a blogot :D Mind1, akkor jó lesz naplónak is, csak nem hagyom nyilvánosnak... :D

Zene

Ez még mindig jó zene. :)

A mikor...

Kalács kutya

Kedves Ismerőseim, akik olvassák eme agyszüleményeimet!

Egy kedves ismerősöm talált egy spánielt a napokban, rendbe szedte, kikozmetikázta, mert szegény elég ramatyul nézett ki, viszont neki is van egy kutyusa, és a két kan nem fér meg egy háztartásban. Valószínű, hogy Kalács (a keresztségben ezt a nevet kapta újonnan) elszökött valahonnan, vagy simán csak kitette valami surmó bunkó, amikor megunta.... Szobatiszta, játékos, de mit lobbizok így, csatolok képet, abból kiderül!

Jah, és NAGYON CUUUKIII!!!

 

 

Ha valaki érdeklődést mutat Kalács barátunk iránt, szeretné, tisztességgel gondoskodna róla, légyszi szóljon!!!!

A fiú a pszichopedről

Nah, szerintem ez egy egész elfogadható kép az ivócimbirő (jó, nem csak ivó cimbi, mert próbál néha okos tanácsokat is adni, de ezt a megjelülést nem szereti, szóval psssszt!!!). Sokan kérdezik ki a fiú a pszichopedről, a válasz itt lapul :D Országos cimbi, akivel lehet inni meg ilyenek, és néha tud a nők számára is felfogható magyarázatot adni pasiügyekben :D

Gondoltam a barátok mappába kellene írni a barátokról. De akkor már fénykép is kell, szóval elő a jóféle képekkel, és küldjétek, hogy a barátok be is kerüljenek ebbe a kis mappába ;)

Mai mottó

A facebook szerint a mai mottóm:

Emberi törvény:kibírni mindent és menni, menni mindig tovább, még akkor is, ha már nem élnek benned remények és csodák!

Találó :D

Érdekesség

Az ókori Egyiptomban négy téglát helyeztek a szülő nők alá, melyek az anyagi világot jelképezték. És mivel hitük szerint a szülésnél jelen volt Isis, Nephtys, Nut és Tefnut, ezért a négy tégla őket is jelképezte. A születési téglákat minden egyiptomi nagy becsben tartotta, és élete végéig megőrizte. A téglákat a sírokban is elhelyezték, hogy az új élet megszületésénél is hasonlóképpen segédkezzenek. Ezeknek a varázserejű tégláknak fajanszból vagy féldrágakőből készített apró másolatai voltak az egyiptomiak egyik legegyszerűbb amulettjei.

Szerintem ez tök érdekes.

Itt a vége, fuss el végre...

Én eddig nem szerettem Kovácsovics Fruzsinát, de ez a lány egyre szimpibb nekem.

http://www.youtube.com/watch?v=LYOH0r9RVTU&feature=related

Ha valaki kareokizni szeretne, itt a szöveg ;):

Ahogy rám nevetsz, nekem az volt fontos nem a kinézeted.
Hogy rám nézel, egy pillanat de máris megigézel.
Az érzelem mi legbelül van, nem a mellemen.
Én éreztem, tudod más nem kellett volna többé nekem.

Neked a rózsaszín kell,
a tömeglány,
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
Ha tudod jól hát mért nem hagysz már el?!
A jó fiút a fehér lovon kérhetem,
Te csak tönkre teszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány aki neked kell!

Sírtam én, hogy te mást bámultál így rúgtál belém.
Álmodban, mással mászkáltál oly boldogan.
A vasalt haj nem kell, se ezüst póló csillogó kövekkel,
én más vagyok, nekem a lazaság számít, nem a tűsarok.

Neked a rózsaszín kell,
a tömeglány,
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
Ha tudod jól hát mért nem hagysz már el?!
A jó fiút a fehér lovon kérhetem,
Te csak tönkre teszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány aki neked kell!

A mesékben harcol értem a hercegem,
de te csak játszottál, én elhittem neked..

Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen.
Rájöttem, s már én hagytalak el.
háhá
Kőből van a szíved, nagyot tévedtem,
mikor elhittem hogy te lehetsz a végzetem.
Nem te vagy már az aki nekem kell
(Itt a vége fuss el végre...)
Nem nem nem tűnj már el!
tűnj már el!
tűnj már el!
nem nem nem
tűnj már el
nem nem nem
tűnj már el
tűnj már el

Új év

Ha valóban azt csináljuk egész évben, amit ezen a napon, akkor ez egy vicces év lesz...

Megtalált Senegal. Az amcsi táborból ugye vannak cimbik, sokan vannak sok helyről. A kimondhatatlan nevű Dieudoné (Diudone a mi olvasatunkban), aki olyan fekete volt, hogy amikor a színpadra ment a fekete függöny előtt nem látszott belőle semmi, csak a fogsora... Nah ő Senegal.

Senegal megkérdezte a facebookon, hogy ki az a bébi (Berci) és hogy házas vagyok-e. Mondtam nem, és nincs az a pénz, amiért férjhez mennék... Mire kinyögte, hogy márpedig ő engem venne feleségül. Hát de mondom neki, mi történt? Hát ő nézegette a táboros képeket meg videókat, és ott a Grease végén együtt táncoltunk (olyan Berci féle "Táncolni akarsz!" felszólításra) és ő rájött konkrétan erre:

I realized you are impotant to me

i watch the performance we did last sumer and i started thinking about you

Itt kezdtem elhinni, hogy megbuggyant a világ.... Most győzköd....

if you decide in two years we got married

Hehe, ez valami vicc...

but if i got a chance i'll make it happen

Anyám borogass. Ezt én sose értettem.  Valakinek megjelenek az életében. Ott vagyok. Nem csinál semmit. Esetleg meg se fordul a fejében. Majd eltűnök, eltelik x idő, majd történik valami, valami nem tudommi, valaki biztos lebunkózza őket vagy sokat isznak, vagy betépnek vagy én  nem tudom, és egyszer csak felbukkannak hősszerelmest játszva. Én meg nézek ki a fejemből bambán, hogy most mi van?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!

Ezt valaki magyarázza meg nekem!!!!!

Ez valami vicc komolyan... :D

Mai bölcsesség, ami nem csak mára vonatkozik

"Ha elhiszed, hogy jobb lesz a holnap rá jössz majd az élet szép.
Ha nagyokat nevetsz, az égre nézel, ha akarod zöld lesz nem pedig kék.
Matek nem kell a képlet egyszerű. Rajtad múlik minden.
Tedd meg! Lépj már"

http://www.youtube.com/watch?v=-8WBzhMl0rI

Eddig nem szerettem, de egyre jobban kezdem megkedvelni! :)