Kent Moran, köszi, hogy ezt megírtad...

Gyönyörű, emberi... nem tudok mit írni, ettől padlót fogtam... másfél óra zokogás... annak akinek van lelke...

Régóta...

... nem írtam. Nem mintha még bárki ide tévedne. Szépen lassan mindenki megszokta, hogy már nem írok. Ezen viszont változtatni kéne. Mármint nem a leszokott olvasókon, hanem a nem íráson. Így hát igyekszem! Mondjuk felveszem az új évi fogadalom listámba, a nem dohányzás mellé, hogy rendszeresen írok a blogomba. (Igyekszem nem évi rendszerességgel :D) Nah az első lépést megtettem. :)

Készülünk a Hallowen-re :D

Kolleginákkal:

Personalize funny videos and birthday eCards at JibJab!

És a gyermeki kreativitás:

Personalize funny videos and birthday eCards at JibJab!

Én betegre röhögtem magam :D

Az ilyen napokat szeretem

Pont az ilyeneket.

Reggel felkeltünk Balázzsal, én kielégítettem a játék függőségemet és miközben ismét elég nehezen magamhoz tértem, függtem kicsit a facebook nyújtotta játékokon...

Utána kimentünk Berciékhez. Berci szokás szerint cuki volt, elmondta nem egyszer mennyire szeret, imád (jó ezt hallani egy romlatlan és /még/ tiszta gyerek szájából), vettünk pörgentyűt, amiből később a 2,5 és a majdnem 4 éves konkrét Kazinczy-díjas eszmei vitát folytatott 2 percben, hogy az pörgeNtyű, vagy simán pörgeTtyű... Mondanom sem kell, nem tudták eldönteni...(Két igen erőteljes és akaratos jellem találkozott, mondhatni jellem a jellemmel... :D)

Berci ábrázolt engem kavicsokból:

A mosolygós fejet értem. Még a hosszú nyakat is. Az alatta lévő részeket nem tudom értelmezni... :D

Pörgettünk Bercivel, ami még neki nem megy, cserébe már nekem sem... :D Ebédeltünk, ami után Berci  azonnal indulni akart Csillaghegyre a játszótérre. Közben velünk volt Balázs, játszott Bercivel, aztán ebéd után megint olyan jót pihiztünk. Én Balázs ölében, Berci meg az én ölemben. Konkrét családi idill. Teljes nyugalom és béke. (És ezekben a békés pillanatokban szokta a kis hatásvadász közölni: "Eszter és nagyon szeretlek téged!" Amivel időnként könnyet csal a szemebe...) Szóval a szieszta után elindultunk hárman villamossal.

Mivel cukik voltak a villamoson lett új háttérképem:

Berci mai top kérdése: "Eszter! Miért vannak a hidak?" És akkor Eszter elmagyarázta, hogy ha nem lennének, tudnánk átmenni a másik oldalra, csak hajóval, az pedig nagyon lassú, így viszont, hogy vannak hidak, bármivel (busz, autó, gyalog, villamos, léghajó, stb. ...) át tudjunk menni a másik oldalra. Aztán HÉVeztünk is Bercivel, mert Balázs útközben lecsatlakozott. Kis cuki átölelt és bújt hozzám. Amúgy meg be volt  sózva, mert sose ült még HÉVen. Édi volt nagyon. Persze megint elsusogta nagy suttyomban, csak úgy a fülembe, hogy mennyire szeret. Én erre simiztem a homlokát, ismét totális volt az idill, már már undorító :D

Aztán elsétáltunk Csillaghegy és Békás közé Nóriért a bölcsibe. Berci megjegyezte, ő szeretne most már Csillaghegyre menni. Ebben a pillanatban esett le, hogy ő valószínűleg egy olyan helyet várt, ahol egy hatalmas hegy van csillagokból... :D Aztán persze én mondtam neki, hogy már Csillaghegyen vagyunk, amikor is elkezdte összerakni a képet, hogy a hőn áhított csillag kupac itt ugyan nem fog manifesztálódni, de csak ennyit mondott: "A csillagok az égen vannak." Én bőszen helyeseltem, és nem szótam a hullócsillagokról, csak bazsalyogtam magamban.

Aztán Nóri tombolt, Berci furán nézett rá. Elmagyaráztam, Nórinak hiányzik az anyukája, azért hisztizik. Aztán hangyásztak a buszmegállóban, és útközben lezajlott a mér említett Kazinczy-díjas eszmefuttatás.

Befutottunk Lilláért, aki tüneményes volt Bercivel, úgy gardírozta, hogy én ilyennek Lillát még nem láttam. Berci rohangált, ugrált, rosszalkodott, társalgott a csajokkal. Jó volt nézni, milyen ügyes nagyfiú.
Mindegyik felült egy-egy padmaradványra, de mire egybe lekaptam volna őket, már szétszéledtek, csak Berci nem volt elég gyors:

Útközben találtak egy katicát. Pontosabban kettőt, de az egyik elszállt Lilla kezéről. A második (a képen látható) viszont olyan megadóan tűrte a kiskorúak jelentette abúzusokat, hogy szerintem a legkonkrétabban vagy olyan cseles volt, hogy halottnak tette magát, vagy tényleg az örök rétek felett röpködött egy ideje... Nem baj, legalább nyugton volt. :D

Aztán végre kiértünk a játszira. Hát ott volt minden. Tárcsás csúszkáló (az volt a sztár), mászókák, hajó.

Aztán a lányokat leadtuk, aptya meg Maxi (az új autó) pedig jöttek értünk. Berci pedig bambán bámult ki az ablakon és figyelte hol járunk, mert "Én itt még sose jártam.". Amikor hátra néztem pedig mindig eleresztett egy hatalmas béka vigyort, az én kisbékám.

Abigél,

te csodálatos, titokzatos, hűvös, hideg, néma kőszobor...

Elolvastam. Ez annyira izgalmas ez a könyv, hogy azt nem tudom leírni. Bár már némi fogalmam volt a történetről, de ez egy élmény volt!

Beszélhet nekem mindenki Jókai nyelvezetéről... Inkább Szabó Magda nyelvezetére szavazok. Bár bevallom sosem olvastam még ilyen hosszú mondatokat :D De olyan szófordulatokat és kifejezéseket használ, amiket még sosem hallottam, és csodálatosak! (Személyes kedvencemmé vált a párnahéj kifejezés... :) annyira jó!)

Az pedig, hogy ki is Abigél... A sejtésem beigazolódott... :) De az utolsó pillanatig nem egyértelmű! :)

Mindenkinek csak ajánlani tudom elolvasásra! Az ember szeme előtt peregnek az események és a könyv részévé válik olvasás közben! Fantasztikus!

Csíny letudva...

Óóóó igen. Vége. A mai nappal vége Bárczis pályafutásomnak... Elég durva. Eltelt 5 év ( ÖT ÉV...) az életemből, és mintha tegnap lett volna, amikor remegő térdekkel mentem az Ecseri útra, és kerestem, hol a túróban is van az Ecseri 3., és amikor megismertem Rékát, meg HÖK-ös lettem, és a Hallás Tanszéket választottam, és megismertem a többieket, és annyi mindent csináltunk, és a sok órai hülyülések, Tündi néni sírva röhögős kiejtéstanítás órái, amin ő is sírva röhögött a végén, és a PUNCSok, meg a kolibulik, meg Era paprikás krumplija másnaposan, meg a kiskertben ücsörgés, meg a kisbüdös, az anatómia előtti para, és minden minden az öt év alatt, mintha csak tegnap történt volna...
És ettől a gondolattól olyan szentimentális lettem, hogy könnyet csaltak a szemembe. Mert már nem fogunk a plázán ülni, és nem alszunk a bázison, és nem parázunk vizsga előtt, és nem tanulunk éjjel fél5-ig és alszunk 1,5 órát szigorlat előtt, hogy csak délután egykor kerüljünk sorra, és elmúlt, és vége...

És azt hiszem most kezdem felfogni az elmúlt hetek eseményeit és legfőképp a végkifejletet...

A családomnak köszönöm, hogy elviseltek az elmúlt félévben (mert tuti nem voltam egyszerű...), a barátaimnak meg köszi, hogy úgy szerettek, ahogy vagyok. :)

Most megyek bömbizve stresszlevezetni... :D

Végre diplomás lettem....

English and I ... :D

Nos, megszületett a várva várt eredmény. Kicsit parában voltam, mert mindenki mondogatta, hogy előtte fél éveket meg nem 'tom én mennyi időket készült rá, és úristen... én meg mint egy átlag vizsgára, előtte héten elkezdtem megcsinálgatni egy pár feladatsort a gyakorló könyvből, és egy tetves levelet nem írtam meg úgy, hogy azt angoltanár, vagy valami kompetens személy látta volna... mert egyet azért írtam, a magam szórakoztatására. :D

Aztán amint írtam, pénteken, egy nappal előtte kezembe került a másik könyv, és totál káosz pánik, hát inkább gyúrtam  még a magnó hallgatásra és született feleségeket néztem... :D

Aztán jött a szombat... Nah ilyen szarul utoljára az anatómia vizsga előtt éreztem magam... konkrét hányinger, merev arc, mint egy elfuserált zombi... Paráztam, mert nem tudtam, hogy a hallgató barát szövegek lesznek, vagy a féloldalas-miért-nem-angoloztál-te-is-fél-évet-előtte-te-istenverte-marha... típusúak. A hallgató barátak köszöntek vissza. Mondjuk ekkor még mindig hátra volt a végső megpróbáltatás, a levélírás. Én már már imádkoztam, hogy munkára kelljen jelentkezni, persze az nem volt... de cserébe igényeltem egy pingvint a "a-legjobb-barátnőm-szülinapjára-mert-ő-annyira-kedves-és-olyan-jól-bánik-az-állatokkal-hogy-senki-más-nem-lenne-jobb-nevelőszülő-nála" témakörben...
Ezek után a szóbelire már vigyorogva mentem a frissen megismert szóbeli párommal, aki tök jó fej amúgy.
(persze a kiscsaj eddig németet tanult, 3-4 hónapja gyúrt rá az angolra és hát meglett neki, én meg bakker 18 év után csak azért mertem elmenni egy középfokú nyelvvizsgára, mert muszáj a hülye diploma miatt... /bakker 18 éve foglalkozom angollal?!?!?!?!?! .../)
A szóbelin bájosan elcsacsogtunk, szerintem életemben ilyen felszabadultan nem beszéltem angolul :D

Nah de végre az eredmények:

Mivel a beszélőkém még magas szinten áll (az IQ tesztemet is a verbalitásom húzta valami elfuserált szintre... :D), ezért hát a beszédkészségem mind a 3 pontozott részére/feladatára a 25-ből 23-at kaptam, így a max 75 pontból 69-et, ezzel mint egy 93%-ot teljesítve... Beszélni még mindig tudok :D

Hála a született feleségeknek, a beszéd után a kagylózás ment a legjobban, itt a max. 75-ből bezsebeltem 62,5 pontot, 83%.

Az olvasott szövegértés (nem hiába, ijedtemben végre elolvastam a Twilight negyedik részének maradék 400 oldalát, olyan tempóban, mintha magyarul olvasnék... :D) 75-ből 57,5 pontos lett, ami még így is 77%.

Az örök gyengém a nyelvtan... ez meg is látszik, mert ez csak 30-ból 18 pontos lett, kereken 60%-os... ennél azért jobbakat írtam itthon, de ez legyen a legnagyobb problémám :D

És a joly joker, a sztár, amin a lehető legjobban lepődtem meg... a mindenki által közkedvelt, és sokak által sokszor elszúrt, a nagyszerű, a rettegett: levélírás.... (dobpergés) 45 pontból NEGYVENÖT pont, mondhatnám úgy is, hogy 100%... :D Nah erre varrjunk kérem gombot...

A 300-ból így mintegy 252 pontot bezsebeltem, és zsetonjaimat egy 84%-os komplex angol középfokú nyelvizsgára váltottam! :)

(A pontos részletek közlését csak a teljesítmény-orientált neveltetésem kényszerítette ki belőlem, nézzétek el nekem... :D)

Most pedig megyek és ezt megünneplem 3 db álomvizsga tétel társaságában :D

English...

ami egyre szarabbul megy. Töltögetem a teszteket, és az írásbeli részt levél nélkül sikerült ma már csak 61%-osra megírni, ami jó szar... Kicsit a hócipőm tele van ezzel a dologgal, és a sírógörcs kerülget.

Persze a tegnapi szuper felvételi teljesítményem is cseszi az agyam, meg, hogy tök mindegy hanyasra államvizsgázok...

Az is jó, hogy 2 db gyakorló cucc van a nyelvvizsgához, a régebbi k. nehéz, az eggyel fiatalabb meg ember barát, de Mazsi szerint a nehezebb volt életben amikor ő vizsgázott.

Egy maradt, még megnézem a neten milyen vizsgasorok vannak, és ahhoz lövöm be a kedvem, a lelkesedésem, amúgy alapjáraton magam... Mondjuk nem tudom mit parázok, ha nem lesz meg sem történik semmi, mert valószínűleg amúgy sem veszek fel, ami lehet nem is baj...

Utálom Angliát, de az USÁt is...

Beszéljen mindenki magyarul!

Fuccs az ötös diplomának...

Igen, igen, ha tótágast állok, se lesz ötös. Tudom stréber vagyok, tudom! És igen, azt is tudom, hogy senki nem fogja nézni... tudom... de akkor is!

Hogy ez hogy derült ki? 4-es lett a zárótanításom. Mert ha egy négyesed és egy ötösöd van, akkor nem nézik az igyekezeted, meg hogy mondjuk mennyi energiát szoktál belefeccölni az óráidba, neeeeem... inkább megkérdezik azt a részt, ami tényleg nem annyira megy... és az a rész meg persze rögtön a 4-es irányába billent...

Ennek köszönhetően, hiába védtem meg a szakdogámat 5-ösre, mivel a szigorlatom 4-es, most két 4-es és egy 5-össel ott tartok, hogy ha 5-ös lesz az államvizsgám, sem lehet 5-ös a diplomám, mert az úgy még mindig csak 4,5 és persze 4 jegy esetében szerintem is 4,51-től kell megadni az 5-öst... Ergo ha 3-asra államvizsgázom is ugyanott tartok, mintha 4-esre vagy 5-ösre... Persze erre mit mond a tanerő, "dehát az önmagának való megfelelni akarás?" Hát köszi szépen, így az ötödik évem végére, tökéletesen megfeleltem magamnak, tudom, hogy mennyi munkám van a dolgokban (nem kevés...), és akkor legalább nem kell görcsölnöm, hogy hanyast kapok, mert úgyis kukk mind1...

Igen, kicsit zabos vagyok, mert így lehet az ember lelkesedését a lehető legjobban letörni...

Minden és mindenki a helyére került - avagy a világ végre újra teljesen kerek...

Igen.

Most lett teljesen kerek a világ az eddig ellipszis alakjából. Végre visszakaptam a barátaimat, és már nincs az a hülye érzésem, hogy boldog vagyok, de valami még hiányzik.
Visszakaptam a pótapám és a pótanyám. Végre tisztán látunk, átlátunk a rengeteg kamun, ami eddig körül vett, és lassan kezd minden kis puzzle darab a helyére kerülni. Újra jóság van, bármikor írhatok sms-t, meg kommentelhetek, és kiderült, hogy bár mindhárman bumburnyákok voltunk, azért elég erősen meg lettünk vezetve, és ki lettünk golyózva egy másik személy által. Persze az még mindig nem tudjuk ez mire volt jó, de nem is érdekel. Az a lényeg, hogy a 7 év az 7 év, és nem lehet csak úgy elfeledtetni, csak ideig, óráig. De vége azoknak időknek! Végre! Annnnyira jó!

Izelítő:

 

És emellett nekem van a legtündéribb párom, aki megértő, és elfogad olyannak amilyen vagyok, még ha bumburnyák vagyok is néha, és akinél nem tudnék jobbat elképzelni se. Cuki, és imádom! Vele élek csak igazán, még akkor is, ha most a suli sajna mindkettőnk életéből elég sok időt elvesz, de akkor is... Ő a leg-leg! :)

 

Bercivel a játszótéren, mert  ugyanúgy szeretjük Bercit - mintha a miénk lenne :)

 

Tiszavalk city - a nyugalom helye, és legendás "saloon" :D

 

Boriéknál a jelmezes bulájon - a pálya munkás és az óvónéni :D

 

Troli nyíltnap - szeret, és én is őt! :) 

És ez csak egy töredéke a közös életünknek, mert a családi összejöveteleket még nem említettem, meg a geocaching túráinkat (amiket újra be kell iktatnunk, mert sok a pont, amit még nem láttunk!).

Nah és nem utolsó sorban:

 

Érte még a villamos alá is bemászok! :D