Csíny letudva...

Óóóó igen. Vége. A mai nappal vége Bárczis pályafutásomnak... Elég durva. Eltelt 5 év ( ÖT ÉV...) az életemből, és mintha tegnap lett volna, amikor remegő térdekkel mentem az Ecseri útra, és kerestem, hol a túróban is van az Ecseri 3., és amikor megismertem Rékát, meg HÖK-ös lettem, és a Hallás Tanszéket választottam, és megismertem a többieket, és annyi mindent csináltunk, és a sok órai hülyülések, Tündi néni sírva röhögős kiejtéstanítás órái, amin ő is sírva röhögött a végén, és a PUNCSok, meg a kolibulik, meg Era paprikás krumplija másnaposan, meg a kiskertben ücsörgés, meg a kisbüdös, az anatómia előtti para, és minden minden az öt év alatt, mintha csak tegnap történt volna...
És ettől a gondolattól olyan szentimentális lettem, hogy könnyet csaltak a szemembe. Mert már nem fogunk a plázán ülni, és nem alszunk a bázison, és nem parázunk vizsga előtt, és nem tanulunk éjjel fél5-ig és alszunk 1,5 órát szigorlat előtt, hogy csak délután egykor kerüljünk sorra, és elmúlt, és vége...

És azt hiszem most kezdem felfogni az elmúlt hetek eseményeit és legfőképp a végkifejletet...

A családomnak köszönöm, hogy elviseltek az elmúlt félévben (mert tuti nem voltam egyszerű...), a barátaimnak meg köszi, hogy úgy szerettek, ahogy vagyok. :)

Most megyek bömbizve stresszlevezetni... :D

Végre diplomás lettem....