Röviden, tömören...

32ezer karakter, pánik, kétségbeesés, úristen nem leszek kész, sose lesz diplomám, be vagyok zárva, nincs ihletem, utálok írni, már nem is érdekel, de érdekel, mikor látok már hallássérült gyereket, dejó volt Morag Clark, menjünk már és csináljuk, de úristen, bakker mennyi szart kell leírni a portfólióba, minek ez egyáltalán, kontakt órák, nem kontakt órák, de akkor most még mindig nem tudom hétfőn hol és hánykor kezdek, mikor fogom megírni a dolgozatokat, főleg mikor fogom befejezni a szakdogám, mikor leszek Balázzsal, mikor fogok ALUDNI, megint 4 hónapig nem látom apraja falvát, sose lesz ennek vége, miért nem lehet a tetű gyakorlatokat felosztani a korábbi félévekre, miért kell mindent egybe csinálni, mennyi alkohol lehetett bennem, amikor kitaláltam, hogy gyógypedagógus lesz....

Ezek és ezekhez hasonló gondolatok tömkelege cikázik a fejemben... Jók a mindennapok... Én is érvezem őket...