Minden amit mond, felhasználható ön ellen...

Ma voltam vizsgázni... A nénit akinél ezt tettük, eddig sem szerettem, de ma sem nyerte el a szívem egyik csücskét sem, de még a peremét sem...
Félreértelmeztem a kapott feladatot, mert azt mondta dolgozzunk ki egy tételt. Nálam a tétel kidolgozás vázlatos, hacsak nem egy könyvből írom ki, mert akkor vannak egész mondatok, úgy egyszerűbb. Meg újrapapírra nyomtam, mert volt a nyomtatóban és utána vettem észre, és bevallom nem akartam újra kinyomtatni, mert napelemből gyártom se a papírt, se a festéket. Mondhatni környezettudatosan gondolkodom...

Szóval húztam, persze pályaorientáció, amivel nincsen semmi gond. Egész kellemes kis tétel, van hozzá tanterv. Mondanom sem kell, hogy még vagy 2 másik tanterv meg van 2 másik tételhez, és mindegyikben vannak hasonló nevű tantárgyak... Én megkérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy legalább a tanterves papírt megkapjam, mert simán összekeverem az órák megnevezését. A papírt készségesen megkaptam. Utána elmondtam mindent tetves órát, hogy heti hány órában, meg mit csinálnak, miért fontos, hogyan csinálják. Utána még egy kis pályaorientációs maszlagot is hozzátettem a másik tételből... A néni 1 azaz egy darab kérdést fűzött hozzá a hallottakhoz... Persze aztán szurkálódva megjegyezte, hogy olyan szépen elmondtam, de mi lett volna, ha nem adja oda a lapot?! Gondoltam magamban, hogy akkor mi a hintaló lábáért adtad oda, ugyan mondd már meg! Persze kedvesen csak annyit mondtam, hogy mivel másik tantervek is benne voltak a felkészülésben, ezért nagy valószínűséggel összekevertem volna a dolgokat, de nem biztos. (Azért kössz a kedvességet...)

Aztán jött a fekete-leves. Kezdtük ott, hogy neki már vagy 50 hallgató megfordult a keze alatt és én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerült felfognia, hogy az elejtett félmondataival mit akar látni. Persze voltam minden. Igénytelen, meg összecsapott, de azért ő látja, hogy milyen jól jegyzeteltem, és hogy figyeltem rá az órákon, szóval amúgy tök jó, de nem összefüggő szövegként van megfogalmazva, és ő ezzel így nem tud mit kezdeni. (Sokáig azon gondolkoztam megaláztatásom hanyadik percében fogja beközölni, hogy minden amit csináltam szutyok, és ezt nem hajlandó elfogadni, és jöjjek újra... - szerencséjére nem tette meg.) És különben is, mi az, hogy újrapapír, hogy lehet valamit így kiadni a kezemből, és én lennék legjobban felháborodva, ha az általam tanított gyerekek így adnának be valamit. (Itt csendben, halkan, zárójelben jegyezném meg, hogy sem a halmozottan fogyik, sem a nagyothallók valószínűleg sose fognak nekem nyomtatott dolgozatokat beadni... de ha mégis akkor küldök egy adag bonbont a néninek...) Persze ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Mert mint utóbb rájöttem, ha mindent tökéletesen megcsináltam volna se kaphattam volna meg az ötöst, pusztán nevelési célzattal.

Ugyanis. Még annó, amikor minden beadandót meg kellett írni, pont kérdezte a néni, hogy mi a túró bajunk van, miért vagyunk olyanok, mint a moslék. Persze senki nem válaszolt semmit, és a kb. 10. JUHÚÚÚÚÚÚ! felkiáltása után már ideges voltam, és kiszakadt belőlem, hogy mindent most csinálunk, meg szakdoga, meg mittom én. És igen, szidtam a rendszert. Mert más szakokon ilyenkor már mindenki a szakdogáját írja, én vizsgázik még egy pár tárgyból. Mi meg semmi mást nem csináltunk még, mint beadandót írtunk és vizsgáztunk.

Itt szeretném kiemelni, hogy soha nem szidtam a tanáraimat, mert mindannyiukat nagyra tartom, és tisztelem! Lehet, hogy nem értek egyet mindig a módszereikkel, és van amit nem értek, hogy miért úgy van, ahogy, de ez nem a tanáraimnak a szidása. A rendszerrel cserébe van bajom. De mivel a mi évfolyamunk mindig kísérleti volt, ezért mindig is volt bajom vele, és mindig is lesz, azt hiszem.

Szóval az erkölcsi példállódzás a mai nap folyamán: Mit gondolok én, nem szidhatom a tanáraimat, mert negyed annyit sem tudok mint ők, és nekem komoly személyiségbeli gondjaim vannak, mert jó-jó, hogy valaki így odateszi magát, dehát ez mégiscsak nem kívánatos dolog, mert majd amikor dolgozni fogok, és be kell illeszkedni, akkor majd mennyire meg fogok lepődni, mert nem kell az első évben megváltani a világot, mert akkor még csak kussolni kell és pislogni, mint hal a szatyorban, és figyelni meg tanulni, és majd utána lehet csak a személyiséget kibontakoztatni. (Jelentem, jó ideje nincsenek világmegváltó gondolataim, se az első, se az utána következő 40 évre... sikerült kinevelni ezt is belőlem...) Persze ő nem azt mondja, hogy homogenizálódjak, mert egy társaság attól jó, ha színes, de a konklúzió mégiscsak az, hogy fogjam már be a pofámat és tűrjek csendben. Nah ez az, amit én nem szoktam, pláne, ha valaki megkérdezi, hogy mi a bajom.... Mert amúgy ő látja, hogy nagyon okos vagyok, és van ott ész, és precíz is vagyok, (itt valahogy nem érvényesült a 3 jót és egy rosszat mondunk elve...) de ilyen személyiséggel hát ez mind hiába. Mert bezzeg ő. Mert ő neki is volt 3 ilyen kolleginája és hát abból 2-t sikerült megnevelnie, de sajnos a harmadikat el kellett küldeni, mert nem tudott mit kezdeni vele (= nem volt hajlandó behódolni, hát ő az igazgató, gyorsan kirúgta... ez nem gond az én szemszögemből, mert előbb megyek a mekibe dolgozni és mosom ki a sültkrumpliszagot a hajamból naponta, minthogy a halmiknál dolgozzak....).

Persze vannak dolgok amiket nem értek. Többek között hogy jön ő ahhoz, hogy a személyiségemet firtassa? Mert ha olyan tenné ezt aki kezdetektől velem van és tanít, azt mondom, hogy oké. De nem látott belőlem sokat, heti max 2 órát, ha meg volt a heti, mert utáltam az óráit, sose beszéltem vele külön semmiről (igényem sem volt rá sok...), nem látott tanítani, nem látott másokkal. Cseppet sem mondható komplexnek a pedagógiai megfigyelése... Tudom, hogy én vagyok a hüle, hogy felhúzom magam ezen, csak utálom, amikor valaki úgy tör pálcát felettem, hogy nem is ismer! És igenis, az érdekeimet én tudom a legjobban megvédeni, és meg is fogom tenni. És az egyenlőség elvét vallom, és nem fogok behódolni senkinek, csak ha úgy vélem, hogy az az előmenetelem tekintetében fejlesztő hatású! Bocs. Ilyen elszúrt személyiség vagyok, de azt hiszem ez sajnos már nem fog változni!


Amúgy ahogy gondolkoztam, ebben a félévben csak azoktól kaptam ilyen és ehhez kapcsolatos kritikákat, akik most ismertek meg. Érdekes, hogy aki összességében látja a kis útvonalamat, nem piszkál fölöslegesen, hogy túl katonás vagyok, vagy túl erős egyéniség, és társaik...

Sajnálom, de az a rossz hírem van mindenkinek, hogy ez nem fog változni! :)