Mazoizmus 2011 - avagy fogzás majdnem felnőtt módra...

Nos, aki az elmúlt pár napban beszélt velem, az tudja mi a helyzet, aki nem, az pedig kap egy kis ízelítőt.

Mindenki tudja, hogy jön a negyedik bölcsességfogam is. Hállelújá... Az első még az első anatómia vizsgám előtt nem sokkal kezdte a mocorgást, a második a második anatómia vizsgánál. Utána már csak fejlődéstan volt Buday bácsinál, így a fogak azt mondták ez smafu. De később jött a hallás anatómiája, és utána a harmadik bölcs fog is helyet követelt magának. Mindezzel semmi bajom nem volt, mert nem volt kellemes, volt egy-egy lázas napom mindegyikkel,aztán viszonylag csöndben gyötörtek tovább. Leginkább időszakosan, de lassan. Mármint retardáltak voltak a kicsikék, és azok is maradtak hál'istennek. Szóval szépen lassan nyomultak előre miután áttörték az ínyem, nem voltak csúnya, rossz, gonosz fogak, akik addig kínozzák az embert, amíg végső elkeseredésében fogorvosért kiált... Kedves, aranyos fogak voltak, akik bár kicsit néha odapörköltek, de harmonikus szimbiózisban voltak képesek együtt élni a többiekkel, és az állkapcsommal.  Nah jó, az első kicsit rakoncátlankodott, feszegette a határokat, de hamar rájött, hogy hol vannak azok a bizonyos határok, és asszimilálódott.

Ám eljött a tavaly nem is tudom, talán augusztusban, amikor észrevettem, hogy mintha a negyedik kis bölcselet helyén is kezdene megkeményedni az íny. A felnőtt kori fogzásról persze tudjuk, hogy azért kedvence mindenkinek, mert a testileg felnőttek testileg felnőtt ínye sokkal keményebb, és sokkal nehezebb áttörni...
Így testileg felnőtt agyammal gondoltam segítek neki, nyomogattam, masszírozgattam, egyszóval piszkálgattam, hogy a kis csücsök hamarabb kezdje meg az ínyt. Nem mondom, hogy hiba volt, de!...

Ahogy teltek múltak a hetek, hónapok, ez a kis piszok rohamtempóban nőtt. hetekig csak azt éreztem, hogy tolja össze a fogaimat. Ezt alapvetően azért nem úgy kell elképzelni, hogy, mint a Szegedi gyors a sorompónál ragadt autót szépen helyire tette, csak olyan kis alattomos módon. De szerencsére nagy kárt nem csinált, csak minimálissal volt kevesebb helye, mint helyigénye. Szóval kialakította magának a helyet igény szerint, és nőtt. És csak nőtt és nőtt. És október környékén begyulladt, de úgy, hogy megint 2 nap láz, 38 fok fölött... Aztán decemberben megint.

Akkor már sejtettem, hogy ez a sötét nagy úr, és mind közül a leggonoszabb... A legjobb rész volt, amikor még csak félig volt kint. Éjszakánként visszatapadt rá az így, de persze ami napközben ételmaradék véletlen bejutott az íny és a fok közé, az ott maradt, és persze éjszaka jól begyulladt. Másnap kínszenvedés a rágás, de nem baj kell, hogy kopjon róla az így , persze a letapadt rész megint feljött, és így tovább, és így tovább.

Persze ez nem volt elég sötét gyermekemnek, eljött a január 5.-e. És az azóta eltelt x nap. Ötödike óta minden nap láz, de nem durva, csak jelzés értékű. 38 foknál egy tizeddel sem feljebb. A fejem? Mintha egy tetves bukósisak vagy nem is olyan asztronauta sisak lenne rajt... Nem hallok rendesen, a szociális hallásküszöböt (30dB) súrolom, szájról olvasok, minden ugyanolyan hangos. De minden, értsd: a mikró, a háztartási gépek, a tv, az emberi beszéd, minden egy tartományban mozog, és konkrétan koktélpartysüket vagyok. Ha nem olvasok szájról, akkor nem értem meg mit mondanak nekem az emberek, ha háttérzaj van... Nice mi? Nem ez a legnájszabb... Bár hál istennek a gonosz kis dög (ez a fogam lenne) volt annyira humánus, hogy legalább a fejem nem fáj ezen anatómiai csatatér kellők közepén, de a torkom majd ki rohad, és hogy milyen új életek laknak az orromban, azt is hagyjuk. Jó hír mondjuk, hogy előbb utóbb mind kijönnek, szóval csak mint motelt használják a légzőszervem... Persze a folyamatos orrfújástól ki vagyok száradva, de inni nehéz, mert fáj a torkom és a nyelés. :D Milyen jó nekem nem? Jah, és köhögök is... Nem elég, hogy reggelente zöld ízűt köhögök, de napközben is a sárga íz kínoz... De legalább felszakad és nem az a mocsok száraz köhögés, amitől viszont jön Vuk :D EZ a pozitív oldala a dolognak.

Meg azt is köszi, te gonosz kis szörnyeteg, hogy megvártad azt az időszakot, amikor nem kell így vizsgázni, meg sehova se menni. És a tegnap esti pálinkától egész kevésbé fáj a torkom.
Viszont ma meguntam a világom hatalmának átvevésére tett kísérleteit a gonosz bölcsnek! Megtámadtam. Végre megint hosszú a körmöm... Igen, igen, fegyverként is használható. És ami a legnagyobb előnye: elég éled, de nem fém, és így nem sérti meg a fogzománcot. De a halott ínyre végső csapást tud mérni!

MUHHHHAAHAHAHHAHA!!!!! :D

Ahogy Gyöngyike fogalmazott egyszer régen a blogjában, BEHÓDOLT GONOSZ TUDATOMNAK! ÉN VOLTAM A GONOSZABB, nem a gonosz bölcs. Szolid 5-10 perces körmönfont kínzással megszabadultunk a felesleges ínydarabtól ami lifegett, és folyton bajt csinált. Persze cserébe dőlt a vér a számból, amit svédcsepp helyi alkalmazásával próbáltam orvosolni, ami nem ment. Aztán megkérdeztem anyát, hogy mégis mit, mondta sózzam be (anyának minden felületi sérülésre a só a megoldás, szerintem ha valaki a közelében levágná az ujját, a helyét is abba mártaná... értem, hogy összehúzza az ereket, meg minden, de pelus is kell hozzá...). Mivel a sózásnak én max. az ételek mentén vagyok híve, hát más eszközt választottam. jött a fogmosás, mentolos fogkrém, majd parodontax, hogy azért a megmaradt ínyt védjük egy kissé. Nem vagyok én magam ellensége! Utána szájvíz. Ez addig maradt a kis számban, amíg már minden zsibbadt tőle, szóval akkor úgy gondoltam, elég lesz. Aztán még egy tantum verdés  torok száj és mit tudom én mi fertőtlenítő cukorka bónuszba, szóval a számnál sterilebb emberi hely jelen pillanatban nincs a világon. :D A vérzés is elállt. :D Ki gondolta volna...

Mielőtt bárki megkérdezné, de eszembe jutott elmenni a fogorvoshoz, de 1. utálom a fogorvosokat. 2. amíg be van gyulladva nem tud vele mit kezdeni, mert az érzéstelenítő nem hat úgy, meg nem tudom én még mi a kifogás. 3. Mire elmúlik a gyulladás eljutok a fogdoktorhoz, addigra én is megoldottam a problémát.

Szóval ujjakat össze, és mindenki szorítson velem, hogy ez a megmérettetés többször ne legyen szükséges, és most már ne gyulladjon be a gonoszgombóc többet. :)

(És mindezt a kálváriát úgy, hogy apának egy bölcsesség foga sincs, anyunak is valami minimális, ha egyáltalán van, de lehet neki sincs...)