Óvoda...

Akartam írni valamit, de inkább nem mert nem biztos, hogy szalonképesen meg tudnám fogalmazni. A lényege, hogy hiperventillálni és majdnem hányni az izgatottságtól szar. De könyörgöm ALUDNI AKAROK VÉGRE! Ma is szarul aludtam. Egész éjjel hánykolódtam, és újra és újra ugyanazt álmodtam,és nem emlékszem rá, és ez bosszant. Ma olyan vagyok mint egy morcos kisgyerek, aki nem kaphatja meg a játékot amit szeretne, csak majd karácsonyra. És bár valószínű akkor majd megkapja, de ezt nem ígéri meg neki senki, így baromira nem biztos, és ezért morcog. Kicsit én is úgy nézek a világra, mint Berci szokott. Lesütött fej, és onnan fel-fel pillantás. Bár lehet csak másnapos vagyok :D De morcos is. Mind1, majd elmúlik.