levelek és versek

Van két cipős dobozom. Az egyikben 60-70 éves levelek vannak, a másikban fényképek ugyanebből a korból. Igazándiból ennyi maradt nekem a nagyszüleimből. Meg persze egy csomó kérdés, hogy hogy is volt ez, meg az, mert olyan szerelmi szálak voltak itten, hogy az csuda. Szebbnél szebb levelek, és magyarázkodóbbaknál magyarázkodóbbak... Elég vicces. Ebben a családban mindenkinek volt egy férje és bónuszba egy lelki társa... :D Én eddig úgy tudtam az az ideális, ha a kettő egy és ugyanaz, de már látom, hogy békében tud működni a kettő külön is :D De a lényeg. Maradtak rám szebbnél szebb versek is. Amiket ma találtam meg. Hogy az én életem értelmében mennyire aktuálisak azt én se tudom megmondani, szerintem más se próbálkozzon vele :D De szépek és tetszenek, és 60 évesek, és pont ma találtam meg őket, és töltőtoll tintája már fakul a megsárgult papíron, és félek, elvesznek. Így inkább leírom őket.

Egy "szerelem"

1955. III. 25.
Kecskemét
Székely Zoltán

Egyszer egy lány és fiú

Megtetszettek egymásnak,

Nem volt egyik sem hiú

S így egymásra találtak.

Szerelmes lett a legény

Ahogy diák teheti,

Nem gondolta ő szegény

Tanulni is kell neki.

Futballozott, udvarolt,

Nem törődött semmivel,

Egyesért csak mást okolt,

Könyvhöz sem nyúlt kezével.

Megszállta a gondolat,

Ez így tovább nem mehet,

Tanulás a feladat,

És javítás, hol lehet.

"Szakítani kell, s fogok

A sporttal és kislánnyal,

Javításra sok az ok,

S szakítok a világgal."

Mikor a lány megtudta,

Sírva fakadt szegényke,

S bánatában azt mondta:

"Nem érdekel senki se."

"Amíg ilyen szép fiút

S megértőt nem találok,

Nem izgatnak a fiúk,

S addig nem is táncolok."

Persze, hogy a fiúnak

Azután sem ment jobban.

Rossz jegyek csak adódtak,

S levelet írt gyorsan.

"Bocsássál meg Édesem,

Kérlek tekints úgy, mint rég,

Szeretlek ezt lásd Te be,

S szakítani sem tudnék".

A kisleány boldog volt

Arról nem kell beszélni,

Örömében csak danolt,

S most már elmegy táncolni.

Szerintem cuki, bár van ennél még jobb. :)