Mivel minden szép és idilli, és még a vizsgák is egészen jól haladtak, hát valaminek történnie kellett, hogy azért ne legyen minden fenékig tejfel...
Júni 12.-én éjjel a nagymama elzakózott és beverte a fejét a radiátorba. Ekkor már nem evett szerda óta, mert nem kívánta. Csak inni. A bónusz: cukorbeteg. Ekkor már lehetett volna annyi agyam, hogy a cukrával valami nem stimmol, de sose láttam közelebbről cukrost, így nem volt gyanús. Éjjel fél2kor esett az incidens, jött a mentő, mi a Jánosba. Vagyis a mama meg a Csodafickó, mert ugye a mentő csak egy embert visz magával. Én mentem taxival. Ami letett a mentőbejáratnál, ami nem volt jó ötlet részemről. Bár előbb odaértem, mint a mentő, utána fogalmam nem volt hol az ortopéd trauma... Ebből az következett, hogy egy bő másfél órát bolyongtam a Budai hegyekben... Azért, mert én okos, mondom itt van a Kútvölgyi út, majd azon lesétálok, mondván azt úgyis tudom hova lyukad ki. Nah nem oda lyukadt ki... Aztán mire végérvényesen bekeveredtem, eszembe jutott, hogy csak egy tetves lépcsőn kellett volna lemennem, szóval újratábla, megyünk vissza... És végre nagy nehezen meglettek...
3.20-kor megrendelték a betegszállítót, mondván, röntgen, CT negatív, mehetünk haza. Ekkor már csóváltuk a fejünket, de hát magyar egészségügy.... Reggel fél6kor Sünci eljött haza, mondván neki menni kell dolgozni. Én maradtam a kórházban, várva a betegszállítókat. Akik 8kor, hangsúlyozom 8kor oda is értek... Aztán hazahoztak minket, és vártuk a házi orvost.
Aki délután ki is jött. Elmeséltük neki, hogy nem tudunk a mamára vigyázni a megfelelőképpen, és csináljon valamit, mert ez így nem lesz jó. Nem eszik, alig iszik, cserébe mászkálhatnékja van egyfolytában, és 5-ből 4x elesik... A kedves arrogáns flegma dottore legnagyobb problémája az volt, hogy én nem vagyok családtag... Közölte a mama nem kórházba való, de azért holnap reggelre kiküldi a nővért aki vesz vért, és akkor majd meglátjuk mi lesz.
A nővér kijött, vett vért. Közölte, elég rosszul néz ki a mama. Mondom nem véletlen van itt maga se, és ezt magyarázzuk, hogy nem ez így nem jó. Kedd estére már beszélni sem tudott szegény és 2 emberes lett. Szerda reggel Sünci apja jött segíteni, mert addigra már egy valakinek fel kellett ültetni, hogy a másik meg tudja itatni... Ekkor hívtuk Süncit, hogy hívja az orvost, mert valami nagyon jó most már. Aztán hívott a dottore, hogy kezicsókolom, meg miegymás, nagyon bájosan, és hogy nagy a baj, mert a mama cukra 25! és 2 órán belül ott a mentő, addig itassuk. Kössz mondom... Egy óra múlva itt volt a mentő és mentünk a szent Imrébe. SBO --> Intenzív. Amikor bementünk az intenzívre az volt az első kérdés, hogy a mama egyedül lakik-e... Mondtuk, hogy nem, de nem volt hajlandó enni, inni is alig, és ezért hívtuk a háziorvost, aki semmit nem csinált.... Miért? Mert a mama vércukra 53-as volt... 53!!!!! úgy, hogy még magánál volt, mármint nem volt eszméletlen... Aztán az intenzíven nagy nehezen lehozták a cukrát és kicsit összeszedték szegényt, de még mindig nem akart enni. Innen a Diabetológiára került, onnan pedig a Krónikus osztályra.
És csütörtök júli elsején 5.40-kor elhunyt. Nyugodjon békében. Remélem most már jó neki ott, ahol van és a papával lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése