2010. július 6., kedd

Felpörögnek az események...

Május 2.-án vasárnap találkoztunk. Délután 5kor. Én voltam az rtl-ben Széfet forgatni, aztán bementem megnézni a bébit, és mivel Jenci a kórház (Szent Imre) mellett lakik, hát sokat nem kellett sétálnom, hogy találkozzunk. Amikor a sarkon voltam, már éreztem, hogy olyan furán érzem magam. Úgy kiugrik a pici szívem, és azt is a gyomromban teszi... Ami vicces, mert elég hülyén nézki valaki lukas hasal, pláne, ha <3 alakú a luk...
Aztán hello, hello, és egy fokkal jobb lett, már nem akart kiugrani a szívem, hanem konkrétan megállt. :D
Sünci kicsit husibb volt, mint emlékezetemben, de hamar megkaptam a választ: 2 éve volt egy szívműtétje, mert WPW-je volt. (WPW-szindrómában születéstől fogva egy járulékos elektromos összeköttetés van a pitvarok és a kamrák közt.
A WPW-szindróma a leggyakoribb azok közül a betegségek közül, amikben járulékos nyaláb található a pitvarok és a kamrák között. (Ezeket atrioventrikuláris reciprok szupraventrikuláris tahikardiáknak nevezik.) Ez a járulékos nyaláb megnöveli a gyors arritmiák kialakulásának kockázatát. A WPW-szindróma születéstől fogva jelen van, az általa okozott ritmuszavarok azonban legtöbbször csak a serdülőkorban vagy a korai húszas életévekben lépnek fel, bár az első életévben, vagy hatvanéves kor fölött is megjelenhetnek.) Ilyenkor meg ugye nicht ugri-bugri, örülünk, hogy élünk.... De kit érdekel, én se vagyok egy top modell :D.

Aztán este 8-9 körül már hideg volt a parkban ücsörögni, hát behúzódtunk a lakába. Ahova eredetileg fel sem akartam menni, mert annyira ügyesen megbeszéltem magammal, hogy ez nm randi, meg ilyenek. Aztán csak itt ragadtam, és itt is aludtam. Másnap a Csodafickó el dolgozni, és meg haza.

Az első héten kb. 4-5 nap után mentünk haza. Összenőttünk, mint a sziámi ikrek... Az idő nagy részét a Tétényi 20.-ban töltöttük, a maradék fennmaradó picit Anyáéknál. Aztán mindig csak egy könyvet, egy bugyit, pólót, stb. hoztam át, és mire észbe kaptam, már ide költöztem...
Ez kb. 2 hét alatt történt... :D
Igaza van Anyának, hogy nem teljesen így kellett volna, mert le kellett volna ülni velük beszélni, szóval bocsesz ősök!!! Így alakult. Nem mondom, hogy majd legközelebb, mert remélem nem lesz legközelebb. :)

Aztán persze történtek az események. Mivel a lakáson a nagymama a haszonélvező, természetesen ő is itt lakott. Kis pici törékeny öreg néni. Mivel ez időben  kezdtem a vizsgaidőszakot, itthon voltam, lementem bevásárolni neki is, magunknak is. Mondanom sem kell, mint a málhás szamár úgy jöttem haza, de rájöttem, hogy ha az ember lánya a 30L-es túrazsákkal megy bevásárolni, akkor nagy baj nem lehet, mert nem a kezében kell felhordania a cuccot...

Kb. 2 hete voltam itt, amikor egyik vasárnak hajnalban fura hangra ébredtem. Gondoltam nappal van, reggel és a mama folyatja a vizet. Aztán valaki rátenyerelt a csöngőre. Nah erre ugrottunk ki az ágyból mindketten, Sünci ment a hang irányába, én az ajtóhoz. Mondanom sem kell, hogy baromira nem nappal volt, hanem reggel 5.20 és ugyan a víz folyt, de nem a csapba, hanem beterítette a wc-t.... Meg az alattunk lakó 7 emelet wc-jét, fürdőjét, é közvetlen alattunk még az előszobáját is. Szóval amikor az ajtóhoz értem a tajtékzó öregek otthona fogadott, szerintem fakanál csak azért nem volt náluk, mert esett a kezük ügyébe... (Itten minálunk az átlagéletkor kb. 60 és a halál közt van...) Közben a Csodafickó elzárta a vizet. Én meg elmagyaráztam, hogy bocsi, eltört a meleg vizes cső, mivel hajnal van, nem vettük észre, pláne, hogy a wc-ben a hátfal mögött történt, és nem szívatni akartunk senkit... Erre elmentek, én meg felnyaltam a wc-t, hogy legalább a maradék 4-5 liter víz ne lefele menjen... Aztán délután elmentünk csövet venni, és kicseréltük...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése