Ma találkoztam Rexxel. Van egy közös biznicünk, amit nyélbe kéne ütni, és most lehet lehetőség lesz rá, ha épp ráér. Ezzel kapcsolatban hívott vissza, amikor pont a villamoson voltam, és megosztotta velem a telefonban, hogy épp a Blahára tart, mire persze én megkérdeztem, hogy nem futunk-e össze három szóra. Persze megvártam a Blahán... És természetesen a kezem lában remegett, ami elég bosszantó, mert nehéz nyugodtnak maradni, ha az ember pici szíve mondjuk egy ferrari tempóját diktálja a csontketrecben... Erre befut a villamos, és leszáll emberünk. Fekete hosszú szövetkabát, fekete farmer, fekete pólóval. Én meg a rózsaszín szerkómban... de hát tudjuk mit mondanak az ellentétekről...
Totál természetes beszédhelyzet (bocs, szakmai ártalom). Majd felhozza a dzsungel könyve témakört... Hát ez ugye nagyon vicces, mert pont a napokban találtam meg egy kis videó szösszenetet, és arra flasheltem... igen, a 4-es majom... amire bakker én nem emlékeztem, hogy hanyas majom, de persze ott megmaradt... kac. kac. Normálisan ment minden, amíg vicces nem lett. Tyű, nah ezt jól meg aszondtam :D. Szóval minden előzetes utalás nélkül pontosan egyszerre elkezdtük a másik ékszereit vizslatni. Ő a fülbevalómat én a nyakláncát. Nah ez elég vicces jelenet volt belülről nézve. A külső meg bele sem gondolok... Kő EL Caminoról, az isten háta mögülről. Nem mintha bármit is jelentene. Ezüst tündér. Egy olyan embertőlaki régen jelentett valamit, mára a szememben halott. Valamint egy csap. Hát mondanom sem kell, hogy a csap aztán sikert aratott. Persze még jobb lenne, ha piszoár is lenne. Minden vágyam egy piszoáros fülbevaló lenne, szerintem logikus.... agyament :D Persze ezzel sem lett volna semmi baj, ha nincs az a nyamvadt késztetése, hogy természetesen a hajamat félre túrva megfogja a fülemet. Dög.
Aztán persze szóba kerültek a hallássérültek és a színház. Mondanom sem kell, hogy a verőfényes tavaszi napsütésben a rég áhított érintés után nem voltam magamnál. És szuperül elcsesztem megint. Mert mindamellett, hogy a letörölhetetlen vadalma vigyor megint a fejemre ragadt, ami mondjuk annyira nem baj, a pofámnak sem tudtam parancsolni.... mert hogy amikor megkérdeztem, hogy vajon milyen kereslet lehet a jelnyelv és a színház fura kettősére, természetesen az volt a válasz, hogy ő keresi. Mire én majom azt feleltem, hogy én is keresem, és egy hete mást se csinálok, mint az össze rohadt Haséból kiszedtem minden ilyen irányú cikket, de semmi. Mire emberünk agya túl gyorsan is, de kapcsolt, és közölte, hogy nekem újabban milyen fontos lett, hogy találkozzak vele. Mire persze én mentegetőzni kezdtem, hogy én ugyan ilyet nem mondtam, és hogy nélküle is érdekelhet ez a téma, de sokra nem mentem vele. Akkor meg megkérdeztem, hogy ez baj? Mire emberünk arca mondhatni elkomorult, és nem igazán úgy festett mint aki válaszolna, cserébe ismét menekült a helyzettől. Ha bármi olyan jön szóba, hogy ő és én, menekül, vagy elüti viccel, vagy valami (szerinte) viccessel. Mire mondtam, hogy jó menjen ha kell, de azért erre még válaszolhatna. Egy mosolygós nem baj, ami mögött ott volt az arcán, hogy nah itt megint lesz min gondolkozni, hogy bennem mi van, és hogy ezt hogyan kerülje el. 2 cuppanós közben a vállam ölelgetése....
Bennem meg az érzés, hogy még nem most. Igen ez az, de megint nem most. Lesz egyáltalán valaha most? Vagy lehet jobb lenne egyáltalán nem összefutni, még véletlen sem? Mostmár ez lesz életem végéig? Csak úgy fog menni, ha nem találkozunk? Sose fogunk ilyenekről beszélni nyíltan? Bennem vannak érzelmek. De érzem azt is, hogy nem most van itt az idejük.
És igen, törődöm vele, és ő is törődik velem. De ez nem egy elcseszett film, és ha elé állnék, és üvöltözésik mondogatnám, hogy Törődöm veled!, nem smárolna le a végén. És nem tudom ő hogyan gondolkodik, és az ő fejében milyen szerepem van a kis életében. És meg se kérdezhetem, mert szerintem futva távozna a közelemből. De ha ennyi idő alatt és ennyi bántás után még mindig nem szabadultunk meg egymástól, az csak jelent valamit nem? Bár lehet, hogy nem.
2 lehetőség van. Vagy tényleg ott a másik felem, és nem menekül ez elől, vagy van valaki, aki felül tudja írni ezeket az érzéseket.
Ha van, akkor jöhetne, mert ebből elcseszett nagy sz*p*s lesz.... megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése