Szerelem

Nem tudom, ki hogy van ezzel a kérdéssel. Azt sem tudom, én hogy vagyok ezzel a kérdéssel. Mondhatnám, hogy köszi jól, de nem. A szerelem valami bonyolult. Egyszerűen bonyolult, ahogy Era mondaná.
De mi is a szerelem? Oké, persze, én is tudom, egy érzés. Érzés. Egy érzés????? Ez baromság! A szerelem nem egy érzés. Érzések tömkelege! Ezer és ezer érzés keveredése, valami furcsa és groteszk dolog két ember között. És igen a szerelem jó. És nem, a szerelem nem jó. Mert a szerelem mindamellett, hogy idilli és hű de fasza, baromira tud fájni. És a szerelmesek bántják egymást. Akarva, akaratlanul.

Az én elképzelésem a szerelemről, valami hasonló:
Olyan érzés, amit nem lehet leírni. Nem lehet leírni, mert ennyi és főleg ilyen szó nincs rá. A szerelembe bele tartozik az az érzés, amikor miden találkozás előtt az ember lánya hiperventillál, a villamoson már nagy levegőket vesz, hányingere van, meggondolja magát, de mégis leszáll, a lábai nem engedelmeskednek, összerogynak. Az érzés, amikor meglátja Őt. Amikor elveszik egy pillantásában, és a világ szebb lesz, a nap kisüt. Amikor nincsenek problémák, mert ott van Ő mellette. Amikor minden lehetséges, mert Ő hisz benned. Amikor élvezi az ember lánya azt, hogy valaki hatalmas szemekkel ül vele szembe, és hallgatja amit mondd, és kérdez, és érdekli az, mivel foglalkozol, és ugyanolyan izgatott lesz, mint Te. Amikor valakivel órákat tudsz beszélgetni, annélkül, hogy az órádra pillantanál. Amikor valakivel úgy beszélgetsz, hogy hiába van még ott 50 másik ember, minden idegszálatok a másikra van ráhangolva. Amikor eltűnik az életedből, és azt mondod, már semmilyen hatással nincs rád, de egy pillantástól minden felébred benned. Amikor egy érintés többet jelent bárminél amit Ő mond. Amikor egy ölelésben benne van minden, de minden amit egyikőtök sem mer kimondani. Amikor este úgy fekszel le aludni, hogy Ő az utolsó gondolatod és reggel úgy kelsz fel, hogy Ő az első, aki eszedbe jut. Az érzés, amikor végre elnyomod magadban a dolgokat, és akkor mindig csinál valamit, amitől neked újra 200-at ver a szíved percekig. Az érzés, amikor ott van tőled 40 centire, de olyan mintha 10 000 kilométerrel odébb ülne. Az érzés, amikor nem mersz csinálni semmit, mert félsz attól, hogy megint bántjátok egymást. Az érzés, amikor minden borul, oda az egyensúly, és mégsem. Az érzés, amikor látod az embert, nem azt akit szeretnél, hogy legyen, hanem Őt, teljes valójában, sebezhető és érző lényként, és látod, tudod, hogy vannak hibái, de a hibáival együtt kell. És olyannyira kell, amit nem lehet leírni. Amikor képes vagy várni bármennyit. Amikor azon töröd az agyad, mivel lepd meg, hogyan tegyél a kedvére. De az is ide tartozik, amikor már a neve hallatán dühös leszel, és szét tudnál verni valamit, ami csak azért van, mert nincs veled. De az is, amikor tudod mire képes, és támogatni akarod, még akkor is ha ez azzal jár, hogy alig látod. Amikor minden dologról eszedbe jut.

A szerelem egy olyan dolog, amiben keveredik szeretet, gyűlölet, düh, harag, elkeseredettség, öröm és bánat, szomorúság és boldogság, mámor, elfogadás, csalódás, szenvedély, hév, meglepetés, kín, izgalom és lelombozódás, őrültség és józanság, barátság, félelem és bátorság. És még rengeteg dolog.
A szerelem nem olyan, amit csak úgy ki tud irtani magából az ember. Megpróbáljuk, de nem megy.
Az igazi szerelem fáj, és nem nyálas csöpögős, mint a filmekben. Pontosabban nem mindig. Biztos, hogy van olyan része is. Ilyenkor megküzd 2 ember egymással egymásért. Van amikor nem sikerül. Az nem jelenti, hogy nem volt szerelem. És van amikor horror ideig tart a küzdelem. Közben mindketten változnak. És olyan is van, hogy sose tudják meg mi lett volna, ha...

A szerelem egyszerre építő, és pusztító...

Félre ne értsen senki, nem azt mondom, hogy nem jó dolog, csaj fájdalmas. Szeretni valakit magunknál jobban... az ijesztő.

Egyszerűen bonyolult.
Ennyi.