2010. március 1., hétfő

Plasztikhaver és Horroranyu

Gabi baba. Nos ő a gyerekkori játszótárs, aki egy plasztik gyerek. :D Igen, igen, a jó öreg műanyag fejű, végtagú puhatestű baba. Nos mivel a kistesó -vagyis inkább nevezzük nevén a gyereket Barnus- úton van, gondoltam Gabibabát rászabadítom Bercire, pusztán kíváncsiságból is, hogy mit csinál vele.
Plasztikhaver akkora mint egy jobb fajta karonülő, szóval gondoltam adok reá meleg rucit, aztán had szóljon, elviszem kézben, mert ha valaki meglátja, hogy zacskóban szállítom, még rám hívja a gyámügyet gondatlanságért, és akkor elveszik tőlem a műjanyag gyerekem. :D Szóval ráadtam az én kis gönceimet, de sapkám nem volt. Hát gondoltam kit érdekel, ha tüsszögni kezd, megijedek és eldobom, mert Chucky a gyilkolós baba jut róla úgyis eszembe, aztán ha köhög a plasztikhaver, hát régen rossz...

Személy szerint a fejembe csaptam a malacos sapit, és had szóljon, uccu neki. Persze a villamoson az ölembe ültettem, mint egy rendes gyereket, nah de aztán eljutottam a Móriczra... :D XD
Mondanom sem kell, hogy haláljárattal értem el oda is, szóval az átlag életkor mondjuk 75 és a halál között volt... A pocakos bajszos bácsiról elnevezett placcon aztán elszabadult a pokol. Minden jóérzésű ember úgy nézett rám, ahogy az igazi horroranyukra szokás... Mintha nagykéssel szurkálnám szerencsétlen gyereket mindenki előtt... Egy néni nagyon nézte, nagyon nézte, majd láttam a megkönnyebbülést és nem hogy egy szikla, az egész Grand Canon esett le a kis szívéről... :D "Azt hittem sapka nélkül hozta ki a gyerekét!" És mosolygott... Hát mondom nem, de kössz a feltételezést. XD

Aztán a messzebb ülők szintén szörnyülködtek, hogy horroranyu mit csinál szegény gyerekkel, aztán közelebb érve mindenki rájött, hogy a "mindjárt úgy beolvasok neki, mert én már felneveltem 2 gyereket és nagyon tudom, és természetesen ellenállhatatlan  vágyat érzek az iránt, hogy mások életébe beleugassak" nézést jobb lesz elfelejteni, mert eléggé képen röhögöm őket, ha félteni kezdik a plasztik havert... Komolyan mondom kandi kamerát kellett volna elhelyezni valahova, és felvenni azokat az arcokat... XD régen röhögtem ennyit...

Biztosíthatok mindenkit, a műjanyag gyerek jól van, és még a haja se hullott ki :D

Aztán persze azóta Bercivel nagy barátságot kötöttek. Olyan világra szólót. Gabi baba a nevét nem tudom már honnan kapta, nem a Gabriellából, cserébe világ életemben állítottam, hogy fiú, bár ugyan nem is a Gáborból jött... Pedig én neveztem el. Nekem a Gabi nem jössz össze mint Gábor becézett formája... Vannak a Gáborok meg a Gabik... Nah mind1, nem ez a lényeg.  Szóval Bercivel nagy a haverság. Mindig amikor ott vagyok, Berci közli velem "Te hoztad nekem. Nem akarod elvinni!" :D És ilyenkor mindig megnyugtattom, plasztikhaver addig marad, ameddig szeretné. Valamint ha mondjuk csatlakozok Sam a tűzoltót nézni, ami végtelenül egyszerű egy mese... akkor mindig 3-an nézünk mesét, mert hát ugye Gabit is hozni kell. Ilyenkor vagy én kapom meg a kisöreget, hogy ölelgessem, vagy Berci gondosan maga mellé ülteti, és fogja a fejét, a hátát, vagy a kezét. Jah és magyaráz neki. Ha esetleg a tátongó, kongó üres műanyag fejével nem értene valamit, hát Berci elmagyarázza. Édesek együtt. Arról nem is beszélve, hogy természetesen Gabibaba -aki amúgy a keresztségben csak Gigababaként funkcionál, mert Berci csak ezt tudja kimondani- egyenértékű tagja a családnak, szóval néha vacsizik velünk, de legtöbbször Berci csak elviszi az ágyába, betakargatja és mesét olvas neki. XD

Szerintem mindenki el tudja képzelni, mennyire komoly lehet ez a jelenet. Meg kell zabálni. :)

(Nem, nem Lacika nagy feje a lényeg, hanem a gyerek :D)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése