Nos, azt hiszem félreérthető volt amit írtam.
Én azt szerettem volna kifejezni, hogy egy határozott egyéniséget szeretnék, és az tenne boldoggá. Nem pedig egy bábu. Nos az odabasz az asztalra ha nem tetszik neki valami, és kreatív, valamint azok a mondatok, hogy "A Férfinak vannak saját gondolatai, ötletei, képes megszervezni valamit egyedül...", "Az igazi férfinak van agya, és használja is!!!!!" éppen erre akartak utalni. Pontosan arra, hogy nem egy bábu kell, akinek nekem kell megmondani mit csináljon, és akit nem nekem kell irányítani.
De ha ennyire nem volt világos amit írtam, nos egy egyéni, szabad akarattal rendelkező, értelmes, okos, kreatív, gyerekszerető férfit szeretnék, barna hajjal és szemmel. De ha pl.: kék a szeme, nem fogom kirúgni érte.
Lehet kötekedni a nagy elvárásaimmal, de nem mondtam soha egy szóval sem, hogyha valaki valamelyik elvárásomat nem teljesíti 100%-osan, akkor repül. Nyilván nem is. Nem baj, ha eltér az ideálistól, de az, hogy mindenben eltérjen....
Én úgy érzem nem volt rémisztő, vagy követelőző a bejegyzésem, egyszerűen csak elírtam mit szeretnék. Az, hogy ebből mi valósul meg, az egy másik kérdés. Szerintem érthető is volt, amit írtam, és többszöri olvasatra is annak tűnik. Ha nem tetszik is ez van :)
És mélyen magamban nem tudom, hogy nevessek, hogy a múltam hangjai újra zúgolódnak és ismét velem foglalkoznak, vagy sírjak... :) Legjobban annak örülnék, ha csöndbe maradnának... :)
Nézd, nem fogok leállni veled vitatkozni hisz csak egy "hang vagyok a múltadból". Vádaskodni se fogok, idetévedtem, olvastam és elmondtam a véleményem. Ha így kiteszed ország világ elé az érzéseidet, akkor számolj azzal, hogy ehhez bárki hozzászólhat. A célzást értettem, többet nem fogok írni bár azért arra szeretnék rávilágítani, hogy a lelkiismeretnek vannak ilyen "hangjai". Kívánom, hogy megtaláld a helyed a világban és magad mellé ezt a férfit akire ennyire vágysz. Ezzel szeretnék is elköszönni! Flóra
VálaszTörlésA lelkiismeretemnek semmi baja, de köszi. :)
VálaszTörlésNem fogok bujdosni, csak mert valahol nem tetszett amilyen vagyok. Mint ahogy ezt sem kötelező olvasni. :) Sejtem, hogy többen olvassák a blogom, mint ahány emberre csak gondolni merek.
A világban megvan a helyem, kedves emberek segítségével rájöttem, hova nem tartozom. És azt is tudom, hova igen, és ki az akiben bízhatok, és ki az akiben soha többé. :) Jó lecke volt, de megtanultam, és többet nem felejtem el. :)
Amúgy tetszik, hogy építő megjegyzés nem sok van, csak ha valamivel kötekedni lehet. De az, hogy valami jó lenne... és ne adj isten ennek adnátok hangot...:D Nem baj, már megszoktam. Nekem most jó így. :)
VálaszTörlés