El vagyok satnyulva

Fizikailag is és lelkileg is. De teljesen. A totális satnyaságban élek. A fizikai részt hagyjuk, azon dolgozom, a lelki jobban érdekel most.
Az a nagy helyzet, hogy nagyon rosszul reagálom le a dolgokat. Minden kritikát személyes sértésnek veszek, még akkor is, ha nem akarok, és elég rosszul tűröm a negatív kritikát. Ahelyett, hogy építkeznék belőle, csak a kis váram maradványai omlanak tőle tovább, mint egy jobb fajta ágyúgolyótól... És ez így nem jó. Fel kell szívnom magam, mert elég kemény időszak jön, és sok meló vár rám.
Igen, igen, részben a bengáli tigris anyánkkal kell megküzdenem, és eredményesen, nem úgy, hogy a végén az ideg-gondozóban kötök ki... Bár biztos kellemes hely az is, nem vágyom rá. Muszáj máshogy nekiállnom a dolgoknak, és kizárni, vagy ha nem kizárni, akkor megkeresni a mondandója azon oldalát, amiből építkezni lehet. A téglák szarosak, de vagy kiásom őket, vagy nem tudom mi lesz, mert szarból nincs vár... nem is lesz sose. Próbálkozhatok szarból várat építeni, és fasza gyerek vagyok, de nem ennyire. Szóval át kell olvasnom minden jegyzetet, és ki írni magamnak, mi az mire mindenképpen oda kell figyelnem, ha bele döglök is.
A másik, a szakdoga... hát az valami extra kurva nice lesz. :D Csütörtökön és pénteken találkozom Márti nénivel, aki életem egyik legmeghatározóbb személyisége, aki a mentor, az egyik példakép, az őselem, a mindenség számomra a szakma pszichológiai vonatkozását tekintve. Neki állunk WISC-IV-ezni. És utána jöhet a kuli munka. Nagyothallók első 4 osztályából 10+10+10+10=40, azaz 40 gyerekkel felvenni a szuper tesztet. A verbális túlsúlyú szuper tesztet, nagyothallókkal, akik annyira nem is simán csak nagyothallók, mint inkább középsúlyos és súlyos nagyothallók, némi társuló zavarral. Hmmmmm.... Fincsi. Persze érdekel, csak kicsit meg vagyok illetődve a feladat nagyságától. Mert egy ülésben ezekkel a gyerekekkel nem lehet ezt a tesztet felvenni. Ez szinte biztos. Szóval minimum az, hogy 80x ki kell menni. Mert beteg, vagy nincs ott, vagy van valami más, és nem lehet elérni a gyereket. De ha elkezdjük a tesztet, egy héten belül be kell fejezni ugyanazzal a gyerekkel. És lássuk be,ha 1 nap belekezdek kb. 3-4 tesztbe, hát abból káosz lesz, mert nem fogom tudni a Bélussal hol tartok, de közben Irénkével már 3 szubteszttel odébb járok, és akkor még ott Bucika, akivel csak az első kettőt vettem fel. 3-4 vizsgálati lap, amik összekeverhetők, az agyamről nem is beszélve... :D Ahol nem jót mondanak ott még kérdezni kell, meg leírni mit mondanak, magyarul minden idegszálam ott kell, hogy legyen. MINDEN. Nincs közben otthoni zizi, vagy magánéleti zűr, vagy iskolai probléma...
Itt jön be a harmadik, a suli. márc. 22-re 2-3 óratípust le kéne írni, hogyan működhet integrációban... Jah, ez az amiről halvány lila kicsi gőzöm sincs. de április 15-ig kell egy jegyzőkönyv Berciről is, meg akkor május elejére 3 szöveg szintezése, amiről megint nincs lövésem se, és utána jön még a vizsgaidőszak, de ahhoz hogy ott vizsgázni tudjak, még interjút kell készítenem egy implantossal, el kell mennem csacsogni, vagy nem is tudom mit csinálni, talán implant beállítást nézni, vagy mittomén, és még délutáni foglalkozást is kéne valamikor tartanom.
Ha ez nem elég, ott a lakás, amiben ugye kéne segíteni, de azt sem tudom, hogy mikor fogok elmászni oda, mert a fent említettek nagyja ugye délután zajlik,mert a gyerekeket tök jogosan, nem lehet kirángatni az óráról. És akkor még nem beszéltem arról, hogy jön a 2 bébi, és ha azok egyszer kijönnek, márpedig bent nem maradnak, akkor a fiúkra is kell valakinek vigyázni. :D
Jah és persze szerdán ismét megyek áldozatnak, és tanítok. Témakönyv a tűzből... És bár emlékszem, hogy bent ültem az órán, amikor átvettük, meg hogy kb. mikor volt ez az óra, és arra is milyen színű dián volt, és hogy melyik teremben voltunk, hát ez sokat nem segít rajtam... :D

De nem tudom már mit csinálni, csak röhögni az egészen, és hátba veregetni magam, hogy milyen ügyes voltam, hogy semmilyen délutáni elfoglaltságot nem vállaltam be ebbe a félévbe... Jah és örülni, hogy a környékemen sincs A Férfi, mert így legalább azon nem kell stresszelnem, hogy nem tudok vele eleget foglalkozni.

Szóval, ha eltűnnék,és nem jelentkeznék elég hosszú ideig se itt, se telefonon, se mailban, hát bocsi, de épp meghalni sincs időm :D Ha lesz majd előtte szólok ;)
Azért igyekszem összefésülni a dolgokat, és nem eltűnni, legalább innen nem, majd meglátjuk hogy sikerül. Most asszem átnézem amit kell, de lehet az is, hogy felhasználom a blogom, kicsi szakmázáshoz, és ide is irkálok dolgokat, dolgokat, hátha hasznát veszi még rajtam kívül más is. Meglátjuk.

Nah csók :)