Egy mosoly, a legjobbkor

Ma jöttem haza a suliból, és a Király utcánál másztam a villamoshoz, amikor is a megállóban (pont amikor befutott a villamos) összetalálkoztam az egyik gyerekünkkel. Anettel. A harmadikos osztályunkban ő az egyetlen lány. Sajna az én órámon nem volt ott, csak a a6 fiúnak tartottam órát. De amikor ma meglátott, megismert, és akkora mosollyal a kis arcán köszönt HANGOSAN, hogy olyan lelkes lettem, és olyan jól esett, mintha kb. az Oscart nyertem volna meg. Nem volt más, csak egy mosoly, egy köszönés, és miután a villamos másik végébe mentek, még visszanézett, és integetett is, ugyanolyan lelkes mosollyal. Komolyan mondom, megfogalmazni sem tudom, hogy ez mennyire jó élmény volt, és mennyit jelent! :)