Dec. 31.-én Berciéknél voltam, pontosabban 30.-án kimentem hozzájuk és ott is aludtam. Bercit én fürdettem, én olvastam mesélt, minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, mint amikor ott szoktam lenni. :) utcsó nap már ugye csak haza kellett jönni. ELég nehezen vakartam össze magam. Aztán megszületett az elhatározás: Megyek. Hát a fiatal ember olyan lett mint a mesében a királylány: "Én kurvára nem így gondolom..."
Szóval jött a "Kicsit maradni akarsz", "Eszter nem megy sehova" és az egyéb kedves marasztaló mondatok, amikor az ember lánya már tudja, hogy valami olyasmi van mögötte, hogy "itt maradsz a seggeden, vagy olyan szívszaggató balhét rendezek, hogy életed végéig emlegetni fogod..." Nos Eszter már így is késésben volt, szóval nem nagyon mutatkozott rajta a maradni akarás. (ami persze így nem igaz, mert maradtam volna, de hát mit tehet itt egy ló?! :D)
Ekkor jött a nagy show. Berci közölte, hogy akkor bizony ő is öltözik, mert itt nem lesz olyan, hogy én nélküle...Vagy ő nélkülem... :D (Istenem ha csak 20 évvel idősebb lenne... :D) És a gyerek frankón elkezdett felöltözni. Nem volt mit tenni, hagytuk. Sapka, sál, kesztyű, majd meggyőztük, hogy azért kéne gatya meg cipő. Felvette a cipőt is, majd megpróbálkozott a gatyával... Közben anya is öltözött, mondván, hogy akkor nincs mit tenni, lekísérnek a villamoshoz.
Naci, pulcsi, kalap kabát, a majdnem 2,5 éves az ajtóban közölte: "Szia anya, szia apa, mehetünk Eszter!" Mondanom sem kell, nekem tátva maradt a szám... Ki a folyosón, le a lifttel, ki az utcára. A gyerek csacsog, én nem hiszem el... Aztán már majdnem a villamosnál jártunk, amikor Berci észrevette, hogy azért csak jön mögöttünk anya. Aztán eljutottunk a villamoshoz...
Itt jött a gonosz rész... "De Berci Eszternek menni kell haza, de jön még hozzánk, ne aggódj!" így anya... amint az sejthető, ez nem volt kifogás. Berci bepróbálkozott mindennel, hogy de ő ugyan jön velem, és villamosozik és nincs aki ettől eltántoríthatja (szerencse, hogy még csak 12-13 kiló, és kb 1 méter :D). És jött a villamos....
Én adtam puszit bucikámnak, mire a gyerek szemei könnybe lábadtak. Totális lelki terrorista... Én meg zsarolható vagyok. Nah de akkor már bent állt a villamos, szóval menni kellett, úgyhogy még1 gyors puszi, és mentem. A gyerek nyekergett, én meg majdnem elsírtam magam :D
Hazafelé egyfolytában mondogatta anyának, hogy de ő ugyan villamossal utánam jön, és szipogott... Hát a szívem szakadt meg, hogy ott kellett hagynom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése