- Igen tessék. - Sose jelzi ki a számát, vagy mindig másikról hív....
- Szia bébi. Figyelj az van, hogy este lesz egy f*sza kis buli a Coronita-ban. Előtte alapozunk Alain-nél, mondta szívesen látna téged is. Legalább megismernéd Christian-t is, meg végre Alain-nel is találkoznál. Jön Jane is. Ki vagy esve a ritmusból Angie bébi! Pattanj vissza a lóra!
- Szia James! Befejezted?
- Nem bébi! Jönnöd kell! Nem fogsz nekem otthon rohadni! Emeled meg a segged végre!
- James...
- Oké, Jane-nel megyünk érted. Nyolcra megyünk Alain-hez, hatra nálad vagyunk!
- James! Tudod hogy néz ki a lakás? A ruhák szanaszét, a könyvek ezer felé, 3 tonna mosatlan a mosogatóban!
- Ne rinyálj bébi! Hatra ott vagyunk!
- Jam...
Letette. Hát ez k*rva jó. Hajmosás, szárítás, göndör, jóóó. Ruhák a szennyesbe, edények a mosogatógépbe, könyvek a polcra. Ezt nagyon meg fogom bánni... Minden jegyzetem a kutatáshoz egy kupacba került... ezt sose fogom tudni újra rendszerezni.
A p*csába James és az ő jó ötletei... Fél 6 van!
Alain-ről mindig csak hallottam. James legjobb barátja. Csak le kéne már csekkolni a közösségi portálon... (Tanuét viselkedés ez, nem tehetek róla... amúgy is szeretem felméri a terepet.)
Hm... Magas, barna hajú, kék szemű. Jó gének... Szép barátnő. Francba... De cuki kutya! wúúúúú, azta. A magas barna, szépszemű Alain melett egy félisten... Háde, aaazta... Tyűűűha. Kép címe: bátyóval. Hogy miiiiiiiii? Christian?????? Neeeem. Magas, barna haj, barna de már majdnem fekete szemek. Legalábbis a képen. Úristen, de szép vagy. Dús szemöldök, egyenes orr. Félmosoly. Úúúúúúristen. Ilyen férfi nincs. Ez csak a Photoshop leújabb verziójának a műve lehet! Miyen szája van neki? És a nyaka?
Én nem megyek sehova. A szemeim fitness lady-s csodálkozósra kerekedtek. Csöngetnek. James... Én ki nem nyitom. Úgyis be van zárva. Baszki. James-nek van kulcsa. Már fordul is a zárban...
- Nemmegyek sehova!
- Szia Angie! - köszön Jane.
- Hali Jane! Mondd meg a gyp-s pasidnak, nem megyek sehova!
- Angie! Ne csináld! Légyszi! Hoztam neked zöldalma fagyit!
- Neeee! Jane, a titkos fegyver! James! Utállak!
- Angie bébi! Mondtam, hogy jössz! Ezt vedd fel.
- Mi ez?
- Fürdőköpeny baszki, szerinted? Egy top, egy feszülős gatya. Szedd elő a csizmádat. Te leszel az éj királynője. Hol a virágod?
- Jame....
- Ssssssh! Csináld!
- Gyerünk Angie! Jó lesz! Hidd el! - mondja Jane és akkorát kacsint, mint Joey a Jóbarátokból.
Megadom magam. Csak Christian ne legyen otthon. Túl jó pasi. James el telefonálni. Jellemző... Nagyon remélem, minimum egy limuzint rendel!
Ruci fent, szolid smink, kiegészítők, mehetünk.
- Szerencséd van bébi! Christian otthon van! -Így James útközben, szintén félmosollyal.
Veszünk sört, Jane-nel közben kibeszéljük James-t.
Megmásszuk a második emeletet. Mindig szerettem a bérházakat... Alacsony belmagasság, kevés lépcső... Az ajtóban fogadóbizottság. Szépszemű Alain, mögötte a félisten. Atyám, ez a férfi szebb, mint a képen... Meztélláb, farmer, fekete ujjatlan... Micsoda delta... óóóó anyám... Bemutatkozás, puszi, puszi. Borosta. De jól áll! Mély sóhaj, kabát, csizma le.
- Angie bébi, cigi?
Hogyne James. Hátha némi nikotin oldja lányos zavarom. Mint a gimiben. Bájosan mosolygok, meg nem nyikkanék, csak ha kérdeznek. Szilveszteri sztorik, végülis még csak január vége van. Úgyse tudok hozzászólni... Mosoly, nevetés, mosoly. Lopott pillantások a félistenre. Neeee, ne mosolyogj! Oké, valaki hozza a felmosófát, és mosson fel! Inkább nézelődök. Áááá görkori dejó. Meg Atkinson pszichológiája. Az én emberem. Jó könyvek. Díjjazom. Szemem világa visszakalandozik a félistenre, a gondolataim meg el... Szerencse, hogy nem vagyok pirulós fajta. Jaj ne! Amikor nevetsz, megjelennek a kis nevetőráncok a szemed körül? Most miért vannak vegetatív reakcióim? Futni kéne! Jó messzire! De már mind1. Bakker, de szívesen állnék azoknak a szikla kemény karoknak az ölelésében. Wááááá.... NA. SZÚSZÁ. Vissza a valóságba. Hééé James, hova mész?
- Az ott agresszív kori?
- Háát nem tudom.
- Tudod olyan, amivel lehet padkákon ugrálni, meg csúszni, meg ilyenek.
- Jaaa! Neeeeem. Szerintem azt nem bírná. Amúgy se használom sokat.
Mosoly, mosoly. OKé, elindulunk ki a szobából.
Az ott agresszív kori?????? Mi azisten van velem? Komolyan ezt kérdeztem? Ostoba. 1000 más dolgot kérdeztem volna. Égek. Mondom, mint a tinilányok a gimiben...
- Nem ülsz le?
- Áááá, nem köszi, egész nap ültem.
Ismét frappáns válasz... Jólvan Angie. Nice. Alain nyomott egy pohár pezsgőt a kezembe. Huh, dejó. Alkohol. Hátha nem leszek ilyen feszélyezett...
- Nagyon meg vagy szeppenve bébi! Mi van veled?
Kössz James! Magamtól is égek, nem kell még kis olaj a tűzre. És erre én hogy reagálok? Megvonom a vállam. Nah most már nagyon jó...
Befut a fiúk mamája. Tip-top kis nő, csupa kedvesség, báj. Szép, szolid, olyan igazi anyuka ránézésre is, érzésre is. Olyan otthon érzésem lett. Mégse tudok megszólalni. Csak állni és mosolyogni. És mindeközben felsejlik egy érzés. Mennyire nyugodt itt minden, milyen jó itt lenni. Durva. Itt nyugalom van. Otthon sosincs. Mért nincs? Itt miért van? Miért itt van a nyugalom? Mért nem otthon? Hát ez fura.
James győzködi Christiant jöjjön bulizni. Nem fog. Tök mindegy mit mondunk. Másnak meló, stb. Úgyse jön. Pedig én nagyon szeretném. Gyere, gyere, gyere!! Meggyőzhetetlen. Francba.
Csörög a telefon. Michelle.
- Szarrá fagyok. Hol vagytok?
- 5 perc és jövünk. Csók. Sráááááácok! Menni kéne, Michelle már itt van.
Dehogy kéne menni! Maradjunk itt légyszi! Iszogassunk, dohányozzunk, beszélgessünk! Én kíváncsi vagyok! Nagyon! Naaaaa! Valaki vesse fel ezt az ötletet! Sörözzünk! NAaaa! Utálom a sört, de ez még változhat! Jóóó, oké. Veszem a kabátomat. Menjünk. Az agyhullámaim senkihez nem érnek el... Viszont akkor ma nagyon be kell rúgni...
Az ajtóban Michelle hív megint. Neee most! Puszi, puszi a félistennek. Michelle, mért most? Utállak!
A lépcsőházban rögtön kaptam az ívet James-től.
- Na? A legenda élőben is legenda?
- Miii? Ne viccelj! Sokkal jobb!
- Jó pasi a bátyám mi? Bejön mi? - így Alain
- Jaaaames! Teee! Te elmondtad?
- Naná! Olyanok vagyunk, mint a tesók. - Mondja Alain és játékosan oldalba bök.
Remek... morgok magamban. Mint a gimiben...
- Hát srácok, akkor promózhattok nyugodtan! (Joey kacsintás)
- Fogunk, ne aggódj... (hamiskás mosoly)
Ebből mi lesz?!
Ha a történet bármely része hasonlítana a valósághoz, az pusztán a véletlen műve ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése