Dami és a tűz

Nah igen....
Hétfőn ( január 11.) vizsgáztunk, így mivel itthon már baromira nem tudtam magammal mit kezdeni, gondoltam elmászom Erához  a koliba, együtt átbeszéljük a dolgokat, aztán jó lesz. Negyed kilenckor értem oda, Marcsi volt még csak otthon. Gondoltam leteszem a seggem tanulni addig is, aztán Era meg majd csatlakozik.

Fél kilenckor megszólalt a tűzjelző. Kérdezem Marcsit, hogy kezdjek-e aggódni. Laza vállrántás, "ááááá nem kell, valaki biztos főz". Mondom oké. Elhallgat. Majd megint megszólal. Nézek furán Marcsira, mondja nem para, majd mindjárt kiszellőztetnek, aztán abbahagyja. Amikor már sokadik perce zajongott a kütyü, kezdett a kellemetlenségi küszöböm környékén táncolni az a hang, és mondtam Marcsinak,lehet meg kéne nézni mi van. A válasz: "De nekem még nyomtatnom kell!" :D Mondom oké, akkor nyomtass. :D Mire jön vissza lélekszakadva, hogy tényleg tűz van! Nah akkor mit ácsorgunk itt, legyünk már kedvesek lefáradni, gondoltam. De Marcsi mondta állítólag látszik. Kinéztünk az az ablakon, semmi. Aztán a szembe épület ablakából egyszercsak megláttuk, hogy tükröződik a narancssárga villódzás.... A hetediken. Szerencse, hogy mi a negyediken voltunk.
Nah mondom, másszunk már le. Begyűjtöttük a lányokat, mindenki elment még pisilni, szépen nyugisan, és a stresszt megint egy kis kacagással oldottam, amitől többen hülyének néztek szerintem. :D No sebaj, leértünk végre az aulába. Persze nekem, akinek minden cucca egy táskában volt, nekem sem volt annyi eszem, hogy a táskámat felkapjam... nyugisan otthagytam a szobában, csak a telefonomat vittem magammal... No comment, nők.... :D
Aztán felmásztunk a Plázára megnézni, mi a helyzet. Hát a dupla üveg belső szárnya épp akkor esett be.... gondoltam csak le kéne innen is mászni, mielőtt kirobban a külső... lehet nem várnám meg... Ezt meg is tette, de szerencsére megvárta, amíg a katasztrófa turisták szolid tömege elvonul a Plázáról...

Ezt követőleg kiterelődtünk az épületből, majd ezek után még vagy 5-10 perc eltelt amíg megérkeztek a cimborák oltani a tüzet. Kicsit még lamentáltak az épület előtt, aztán szaporán felmásztak a hetedikre, és kb. 10-15 perc múlva jöttek is ki. Pesze jött a lányok kikérdezése, meg ilyenek, mi meg csak ültünk az aulában, és csekkoltuk a kedves hősöket, akik eloltották a kolit. :D Volt egy-két szép szál "gyerek"...

A hepaj végén Erával kislisszoltunk, hogy még egy kicsit láthassuk ezeket a szép embereket, persze csak azután, miután jó hangosan ("baaaaaaaaazmeeeg!!!!!!) nagyon leesett állal utánuk fordultunk :D
EKkor került elő a tűzoltó autóból a lámpa és a távcső, amivel jobban láthatók voltunk....

Mennyi tanultam még vasárnap este? Nem sokat.... :D