Szombat reggel felkeltünk. Reggel... 9 után. Reggeli, Borit fölszedtük a nyugatinál, irány a Vár. Elmásztunk a Történeti Múzeumhoz. Nekem szívügyem a BTM, legalább 2 nyáron voltam ott régésztáborban, ismerem az egész múzeumot mint a tenyeremet. (Bele voltam zúgva a táborvezető nagyobbik fiába. Akkor még Margit néni. Szombaton már csak Margit. :D Csípom a nőt, jófej, kreatív, és kb mintha magamat látnám x év múlva... lelkese, csinálja a jobbnál jobb dolgokat, a zsét meg nem Ő kapja érte...)
Fentről haladtunk lefelé. Őskor, ókor, kis Kálvin kiállítás, 1800-as éves. 2 óra mászkálás után a nagyra nőtt török óvodás közölte, hogy nem baj, hogy most jön az izgi rész, ő ugyan elfáradt, mehetünk tovább. (halkan jegyzem meg, hogy szerintem több mint 8 órát aludt) Mivel Bori még sose volt, engem pedig jobban érdekelt, a Sziklakórház mellett döntöttünk. Hát, az egy élmény. Lássuk be. Szerintem azt a helyet nem lehet leírni. Én másodszor voltam, de még mindig vannak új felfedezni valóim. Azt mindenkinek meg kell nézni!!!! Alap.
Okannak nagyon tetszett, mondta is, hogy jobb mintha a galériába mentünk volna, ez olyan élet közelibb. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.
Aztán jött megint a nyafi, hogy menjünk haza, mert elfáradt. Oké haza mentünk, én megcsináltam a paprikás krumplit, mint magyar kaját, és közben kisütöttük, hogy az emberem úgyis a szinisuliban van, viszekneki enni... Nah mondanom se kell, nem ez volt életem legjobb döntése... De legalább megtudtam, hogy inkább lettem kitúrva, mint hogy én akartam volna elmenni. Tény, hogy szarul éreztem magam bent, ezért jöttem el. Nah mind1. Bájos volt...
És még a csillag születikről is lemaradtam. Naná, hogy kiesett a Bence is meg a Tomi is.... nah mind1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése