személyiség

Bár azt a tanácsot kaptam, hogy ne éljem magán életem ezen fajta közösségi oldalakon, ami jogos, némi önvizsgálat után úgy gondolom vagyok annyira extrovertált egyén, hogy amennyire szerintem megengedhető, nyilvánosan fogok élni.
Nem hinném, hogy akit nem érdekelné, az olvasná, ha igen, akkor hajrá. Amúgy meg a dühbe gurulásomat leszámítva nem érzem úgy, hogy bármi olyan baromi személyeset írtam volna ide, amit ne lehetne. (és itt akkor nem kavarom be a sajtószabadságot, a szólásszabadságot és egyebeket...)

Nah jó, de. Ha no magánélet, akkor tulajdonképpen Berciről sem kellene mesélnem de se itt, se máshol. És akkor az emberek minek beszélgetnek? Sajnos úgy gondolom, hogy nem sikerül mindig mindenkivel összeegyeztetnem egy találkozót, és vannak akikhez nem terjed úgy az infó, mint szeretnék.

Pl. István. Torontóban van... Hívjam fel néha, csacsogjunk másfél órában és a gatyánkat is fizessük ki rá? Nem mindig tudunk csetelni se, szóval mivel ő is blogot ír és én is, így nyomon tudjuk követni egymás életét...

Én tudom, hogy megrázó személyiség vagyok némelyeknek, nem is kell elfogadni. Letettem már arról, hogy mindenkinek meg akarjak felelni.

Tudom mire vagyok képes, tudom milyen vagyok (bonyolult és igen, könnyű feltolni az egekig a vérnyomásom), de nem is próbálom meg véka alá rejteni. Én nem tudok a csendes sarokban ülő lány lenni, aki nagy boci szemekkel néz. Nah jó a boci szemek megvannak, de nem úgy. Én nem is akarok ilyen lenni.
Impulzív vagyok, extrovertált, robbanékony, néha szeszélyes, néha bolond, volt már hogy spanyolnak néztek a temperamentumom miatt. Nem vagyok könnyű eset, vagy egyszerű. Tudom jól.

De nem kötelező elfogadni. Én ilyen vagyok. Nem árulok zsákba macskát. Jelenleg kicsit sötét és sérült, mint Meredith. De ma végre felszabadultan mosolyogtam (köszi Mazsi, hogy ezt el is mondtad ;)), önmagam lehetek, bolondozhatok. És igenis van, aki el tud fogadni ilyennek. És többen vannak, mint gondoltam.

És imádom a Nővérem, Bercit, a kistesót már most, az én dr. Csernyusomat ;), a forma-1 néző cimbimet, a reggel tízkor iszunk és dohányzunk cimbimet :D, azt, aki a messzi Kanadában gyereket nevel, a Szőkét, aki mindig bűnbe visz, a Lányszerelmespáromat, Mazsit és Borit, a legfrissebb nővérem, a báttyt, aki nem hív fel :D, Didemet, a török barátnét,aki mindig csak a boldogságomért szurkol és viszont, nem utolsó sorban Tupikámat, aki azok közt van akik a legrégebb óta ismernek, és a mai napig a legjobba vagyunk. Haha, a három gyerekes családanyáról nem beszélve, akivel a játszótéren minden témát meg lehet vitatni, a melltartóktól a tamponon át, a gyereknevelés fortélyaiig. :D

Ezek a csodálatos emberek mind velem vannak, meghatározzák az életem, (persze most anyáékat nem említve, de respect nekik is természetesen!) támogatnak, és elfogadnak olyannak amilyen vagyok!

Köszönöm ezt nektek, és köszönöm, hogy vagytok nekem, és igyekszem nagyon vigyázni rátok, mert sokan nem mondhatják el magukról, hogy ennyien állnak mögöttük ilyen őszintén, és ennyi éve (mert bizony a többségnél 6-8 ha nem több évekről beszélhetünk....!!!!.

Jah, és csípem a tűzoltókat... ;)