A nagy szerelmem ugye A Hapsi, de hát egy részt ezt a kis szóviccet nem lehet kihagyni, más részt pedig Bercivel előbb kezdődött a szerelmünk.
2007 májusa volt, annak is a vége felé valahogy, amikor a törpe még pocak lakó volt. Imádom a gyerekeket, ezt tudja mindenki, aki ismer, és hát nem bírtam megállni, hogy nővérkém pociját ne tapizzam. Az első alkalommal, amikor rátettem a pocira a kezem, a törpe (a mai napig tisztázatlan testhelyzetben és testrésszel) belefeszült a kezembe, és ívesen hajtogatta magát. Nah, már akkor tudtam, hogy nagy szerelem lesz a miénk.
Aztán megszületett, és azóta egyre nagyobb gengszter. :) A fejlődés menet nem az én dolgom, azt majd nővérke lejegyzi, ha akarja.
A kis múltbéli kitekintésből visszacsapok a mába. (Remélem főleg csajok fogják olvasni, mert a gyors idő és téma váltások nem a fiúknak valók...bocs fiúk)
Szóval a múlt héten voltam nővérkééknél, mert Berci már nagyon emlegetett. Bevallom, nem nagyon merek menni, mert ugyan a gyerek nem jár még közösségbe, meg anya is otthon van, de van új pocaklakó, és mivel én járok suliba, nem is akárhova, hanem a tanszék ahol van ott ugye egy suli is működik, és hát ott meg már hallottam olyant is, hogy karantént akarnak a H1N1 miatt, meg ugye a nagyothallóknál is minden szerdán ott vagyunk, és így bármikor benyalhatok bármit. A nővérem még elég kezes-lábas borsó méretű albérlőét meg nem akarom kitenni még véletlenül sem, semminek. Szóval mostanában kicsit ritkábban, de azért eljutok oda is.
A lényeg, hogy Berci már hetek óta emlegetett, hát gondoltam most még semmi bajom, elmegyek hozzájuk, mert azért már nagyon hiányoztak!
Én voltam a sztár, mondanom se kell. :D A lényeg, amiért az egészet elkezdtem, hogy a gyerek szívtiprósat játszik. Játszottunk valamit, vagy valamivel mókoltunk, erre megáll mellettem, miközben sokat sejtető hangon közölte a nevemet, a kis kezével megfogta és felemelte az államnál a fejemet, majd lenyomott egy szájra puszit. Én meg majdhogynem könnybe lábadt szemmel olvadoztam a nagyszoba szőnyegén... (Persze ilyenkor mindig elfelejtem egy kis időre, amikor olyan kis bumburnyák, hogy hozzám se szól, ha ránézek, elsírja magát, és lehetőleg ha ott se lennék az lenne a legjobb. És különben is, már megint ott vagyok? :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése